|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 16:59 - |
|
|
Nehéz terepű hangulatos erdei út. Nehezen lehet rátalálni és veszélyes rajta az eszeveszett tempó de megéri. Vigyázzunk a uton lévő sziklákkal.
|
|
[41-22] [21-2] [1-1]
-Neked aztán kalandos életed volt!Nekem kevésbé...Mint már mondtam csikó koromban egy versenyló voltam...Igazi sztár!Magán box stb...De én sose szerettem egyedül lenni és máok szavára ugrálni....Mármint egy normális, egyszerű sok lovat tartó gazda mellet aki szerti is alovait ellettem volna.De így?!Elszöktem és azóta itt, ebben az erdőben élek...*
|
-Neked aztán kalandos életed volt!Nekem kevésbé...Mint már mondtam csikó koromban egy versenyló voltam...Igazi sztár!Magán box stb...De én sose szerettem egyedül lenni és máok szavára ugrálni....Mármint egy normális, egyszerű sok lovat tartó gazda mellet aki szerti is alovait ellettem volna.De így?!Elszöktem és azóta itt, ebben az erdőben élek...*
|
- Ó, ne akard tudni..Valami repül izéval..Repülőgép!Repülőgéppel idehoztak, épp egy napja nem volt szükségem anya tejre, ezek a hülye emberek elengedtek engem, a szarvasgidát.Majdnem megettek, egyszer kiment a bokám, majdnem belefulladtam egy melegvizű tóba, de élek. |
*Jót röhögött a szerveson.*-Nyugi nem értelek félre.Én is körül rajonganám magam^^.Najó nem.Egyébként még nem találkoztam olyan sok kancával.Régen házi ló voltam, és úgy szöktem el.Magán boxom volt és ezért...De ma még nem fogom el mondani az egész életemet.Viszont most te jössz!Mi történt veled régen?*
|
- Hidd el én se akarok odakerülni!-*mosolyodtam el, majd kaptam egy bókot.*-Ö..Ö..-*kicsit zavarba jöttem*-Semmi baj, én is bunk voltam, köszi a bókot!Téged biztos, hogy körül ugrálnak a kancák!Már mint ha én ló lnnék és kanca, ezt tenném.De ne érts férre, nem vonzódok hozzád!
///Nem sértésnek szántam^^/// |
-Jó ötlet!Bár nem akarom, hogy állatsimogatóba vagy hova kerülj!És bocsi ha bunkó voltam.-*A lány tett egy pár lépést, reméltem, hogy felül a hátamra, elvisszük kirándulni, utána haza, és utána mehetek vissza az erdőbe.*-Egyébkénz, Excalibur, szép vagy ahoz képest hogy szarvas vagy.*
//Ez egy bók volt^^//
|
- Jól van, jól van!Én csak segíteni akartam!Amúgy a nevem Excalibur.-*mondtam én is.*-ha felült, van egy ötletem.Szerintem barátkozzunk meg vele.Figyelj, tudom, hogy te vadló vagy, én meg szarvas, és valószínüleg, az akarja majd, hogy te legyél a lova, engem meg lehet, hogy állatsimogatóba akar vinni, de vigyük el egy kirándulásra, ha meg elakar vinni, én itt vagyok-*az arcom nyomtam egy vérszegény mosolyt* |
*A szarvas azt akarta, hogy alány az ő hátára üljön fel.*-Szó se lehet róla, hogy a te hátadra üljön fel.Na már végtére is én vagyok a ló.És az ÉN fajtánmon szoktak lovagolni nam a TIEDEN.-*Ezzel a lány mellé léptem, és kedvesen a keze alá toltam a fejem, majd belenéztem a lány szemébe.Oldalra fordultam remélve megérti mit is akarok.Úgy tűnt rá jött mit akarok, mert felállt.Egy gúnyos pillantást vetettem a szarvasra.*-Egyébként a nevem Fiery.-*Bár ezt már csak udvariasságból mondtam.*
|
*A lány felébredt, én ilyedtemben megrezzentem, és egy kicsit hátra is ugrottam.Ekkor megjelent egy ló, és elkezdett velem gúnyolódni.*-De, jól tudom, szarvas vagyok.-*mondtam, tettetet értetlenséggel.*-És nem nem akarok "házi-paci" lenni.-*Bátran előreléptem, agancsomat a lóra szegezve, tudva, hogy bármikor megsebasíthetem.Az ember felettébb kedves volt, de nagyon szomorú lett.*-Nincs időm veled foglalkozni.Most egyék meg ezt a lányt a farkasok!?Én úgy tudtm, a te fajtádra, no meg az enyémre, az ember is és a farkas is veszályt jelent.-*mondtam most igen komolyan, a "ta fajtád"-at kihangsúlyozva.Majd finoman meghúztam a lány haját.Amikor flnézett toporogni kezdtem, termetemet kihasználva, úgy tettem, mint a az emberek hátasai, amikor fel akar rájuk szállni az ember.Odamentem hozzá próbáltam a tudtára adni, mit is akarok.Hátamat kifeszítettem, majd megmutattam neki, mit is akarok* |
*Egy lovat vettem észre.Nem mentem oda hozzá,hiszen tudtam,azzal csak elrisztanám.Leültem,és a térdemre hajtottam a fejemet.Lassan folyni kezdtem a könnyim,de ekkor felemeltem a fejemet.*-Most mégis hogyan jutok haza?-*Mondtam halkan,vigyázva,nehogy elijesszem a lovat és a szarvast.*
|
*Épp erre ballagtam, jó mélyen a gondolataimban.Felnéztem, és megláttam egy embert.*~Futás, mert ez is jön maly azokkal az idegesítő kötelekket.~*Mégegyszer arra nétem, hát azt láttam, hogy egy szarvas nyalogatja az embert.A szemeim akkorára kerekedtek, mint egy paradicsom.Ezt nem hagyhattam szónélkül.Pontosabban ki akartam röhögni...Körül melül egy méterre lehettem a szarvastól.Elvigyorodtam*-Na mi van, házi-paci akarsz lenni?Ha nem tudnád, szarvas vagy.*Egyszerűen nem tudtam mi lehet az oka annak, hogy egy szarvas oda menjen egy emberhez.*~Bár akkor mit keresek én itt?~*Majd indulni akartam, de az ember megszólalt.*
|
Jah bocsi,így akartam írni:
*Nyalást éreztem az arcomon.* |
*Csalást éreztem az arcomon.Ébredezni kezdtem.Nem mozdultam meg hirtelen.Lassan kinyitottam a szememet.Egy szarvast láttam.Lassan felálltam.*-Köszönöm a segítségedet.-*Mondtam a szarvasnak,habár igaz,az egy kicsit megijedt tőlem.*
|
*Átakartam menni az úton, de majdnem ráléptem egy emberre.Mgszólalt bennem valami:* ~Mégsem hagyhatom itt!És ha megeszi valami?~ *gondoltam, majd a lelkiismeret addi-addig hajszolt, hogy muszály volt cselekednem: Elkezdtem nyalogatni a lány arcát* |
*Egyenesen mentem az úton.Nem tudtam,merre vezet,és egyedül voltam.Egyszerre csak felbotlottam egy sziklában.*~Remek.Még egyel több seb és mégjobban bevertem a fejemet.Vajon utánam jön valaki?Aggódnak egyáltalán értem?És Charisma vajon jól van?Remélem,ő legalább biztonságban,épen otthon van,az istállóban.~*Gondolkodtam,és szépen lassan feltápászkodtam.Már nagyon koszos volt a lovagló nadrágom és a pólóm.A testemen rengeteg seb volt,és agyrázkódásom volt.De tovább mentem egyenesen.Megtehettem úgy 4 métert,de ekkor elájultan estem a földre.*
|
 *habozott a válaszadással, de sebaj.-Köszönöm szépen.*mondtam kissé szégyenlősen, mert nem nnagyon dícsérte még meg fiú a hangom, csak az ének tanárom.-Vágta?!Naná!*mondtam és Bastet már utána is lódult Matt és lova után.Mikor Matt hátranézett újra az az érzésem lett, hogy ebben a fiúban valami nagyon különleges dolog van. Még nem éreztem ilyet.Bastet szélsebesen száguldott Rémálom után. Azthiszem jól kijönnek. Matt lassított, én is lassítottam, és elfordultunk az ösvényre, aminek végén gyönyörű kép várt bennünket...
/Folyt.Köv.Északi tengerpart/ |
 -Énekelni? Hát nemtudom, még nem igazán probálgattam a hangom. Ahogy gondolod...-*vigyorogtam a lányra szélesen és az erdő felé fordítottam Rémálmot.*-Különben szépen énekelsz, mielőtt halálra rémültünk vola hallottam...-*mondtam vigyorogva, és hátrafordultam.*-Vágta?-*kérdeztem játékos fénnyel a szememben és nem vártam a válaszra,egyből vágtába ugrattam Rémálmot aki ugrott egy nagyot és száguldani kezdett a tőzeges talajon. Átugrattunk egy sziklát, és hátranéztem hogy minden rendben van e Mandyvel és Bastettel. Lelassítottam a mént és egy kissebb ösvényre irányítottam, ami végre kivezetett a tengerpartra.*
//Folyt köv. Északi tengerpart// |
-Hát, inkább menjünk...*itt haboztam egy kicsit* amerre Te akarod.*mondtam.-Nekem igazából teljesen mindegy.És átmozgatam Bati szájában a zablát mert elkezdett nyugtalankodni. -éneklünk?*néztem rá mosolygósan, kissé elpirult arccal, mivel elgondolkodtam, hogy nem szoktam én ilyen közvetlen lenni. Ebben a fiúban, valami van. Valami különleges.-Úgy szeretek énekelni , mert az megnyugtat.*mondtam, és vártam mit válaszol, majd elindultunk az általa választott ösvényen. |
*Ügetésre fogtam Rémálmot aki jókedvüen váltott gyorsabb jármódba. Kicsit lefárasztott az előző tíz perc. Átvettem Rémálom ritmusát aki magabiztosan szelte a növényzetet, és érdeklődve néz mindent maga körül. Milyen régen lehetett errefelé... Amikor feleszméltem akkor már szinte alig volt köd ami azt jelentette hogy nem az erdő belseje felé megyünk és ez egy remek hír volt. Észrevettemegy kissebb ösvényt ami feltehetőleg a sziget széle felé tarthatott. Meg állítottam mellette Rémálmot és a csapást néztem. Nem igazán volt járható út. Az ut folytatódására néztem ami viszont visszafordulkt az erdő kevésbe barátságos része felé.*-Részemről inkább az erdő mint hogy elveszünk a növények közt... Melyikre szavazol?-*fordultam hátra Mandyhez.* |
Madison:Óvatosan jöttünk ide Meránóval.Egyenlőre csak léptünk,de hamarosan megrúgtam a sarkammal,mire ügetni kezdtünk.Mikor láttam magunk előtt a sziklákat,lépésbe fogtam vissza Meránó-t.Hosszú ideig csak így mentünk.
Meránó:Furcsa helyre érkeztünk.Még nem jártam itt.Egy picit ügetünk,de az út nagyobbik részét lépésben tettük meg.Néha-néha lehajtottam a fejem és megszagoltam 1-1 különleges növényt.Hamarosan rátértünk az hazafelé vezető útra.
Folyt.köv.:Istálló
|
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*habozott a válaszadással, de sebaj.-Köszönöm szépen.*mondtam kissé szégyenlősen, mert nem nnagyon dícsérte még meg fiú a hangom, csak az ének tanárom.-Vágta?!Naná!*mondtam és Bastet már utána is lódult Matt és lova után.Mikor Matt hátranézett újra az az érzésem lett, hogy ebben a fiúban valami nagyon különleges dolog van. Még nem éreztem ilyet.Bastet szélsebesen száguldott Rémálom után. Azthiszem jól kijönnek. Matt lassított, én is lassítottam, és elfordultunk az ösvényre, aminek végén gyönyörű kép várt bennünket...
-Énekelni? Hát nemtudom, még nem igazán probálgattam a hangom. Ahogy gondolod...-*vigyorogtam a lányra szélesen és az erdő felé fordítottam Rémálmot.*-Különben szépen énekelsz, mielőtt halálra rémültünk vola hallottam...-*mondtam vigyorogva, és hátrafordultam.*-Vágta?-*kérdeztem játékos fénnyel a szememben és nem vártam a válaszra,egyből vágtába ugrattam Rémálmot aki ugrott egy nagyot és száguldani kezdett a tőzeges talajon. Átugrattunk egy sziklát, és hátranéztem hogy minden rendben van e Mandyvel és Bastettel. Lelassítottam a mént és egy kissebb ösvényre irányítottam, ami végre kivezetett a tengerpartra.*