|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 17:03 - |
|
|
A ménes gyülekezőhelye ez az óriási mező. Farkasok nem igazán járnak rre tul könnyet észrevevődnek ezért nem a legjobb vadászhely.
|
|
[134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -Huh. Köszi Sophie... Nélküled nem sikerült volna... Még most is futkároznánk utánna...-*mondtam nevetve, és belekapaszkodtam Nita sörnyébe, hogy elhelyezkedjek normálisan a hátán, hisz már majdnem féélrcsúszva görcsösen szorítottam a combommal a kancát, aki néha hisztisen dobálta a fejét, mert egyhelyben álltunk. Molly felszállt Honeyra és legszivesebben ujjongani szerettem volna egyrészt azért mert nem bénáztam el (és ez kkülönleges eset) és mert megyünk fürdeni. Sophiera vigyorogtam.*-Na most mivel folyik rólam a víz, visszamegyünk és akit találunk az jön fürdeni mostmár nem érdekel megsülök.-*mondtam, és elndítottam Nitát Dalia mellett és bevártuk Mollyt aki Honeyval szintén besorozott mellénk.*
//Folyt köv. Istálló// |
 *Elkezdtem Honey felé menni,aki úgy tűnt,nagyon vicces kedvében van,ugyanis mindig arrébb ugrott.Pár perc után,mikor már eléggé untam,Sam következett.Elmondta az ötletét,mire helyeslően bólintottam,és úgy tettem,ahoy kérte.Elálltam Honey útját,és sam ügyesen a nyakára dobta a kötelet.Leugrottam a pónimról,és elkértem samtől a vezetőszárat.*-Ügyes vagy sam,sokat segítettél-*mosolyogtam rá.*-Molly,hamár Honey úgyis megvan,gyere visza vele...-*ajánlottam.*-Irányíts úgy mint sam...-*ajánlottam,és felseegítettem Mollyt a lovára,aki eléggé pörgős kedvében volt,beaztán lenyugodott.Felpattantam én iss daliara,és elindultunk haza.*
//Folyt. köv. Istálló// |
*Végre odaértünk leugrottam Nitáró és erősen markoltam a vezetőszárát.*-Jó.. A nagybátyám westernlovagol ugyhogy engem is megtanított mindenféle ilyesmire...-*mondtam és lelkiekben már felkellet készülnöm hogy ne bénázzam el. Sophie, rohangászott pár percig a sárga kanca után, még a gazdája is megpróbálkozott vele de úgy tűnt hogy a kanca nem igazán szeretne hazamenni.*-Akkor én jövök... -*mondtam kevésbé lelkesen, hiszen Nitával is együtt kellett dolgozzak, ha nem akartam hogy Honey elrántson vagy megfojtsa magát a lasszóval. Felültem a szürke kancára aki ugytűnt valamiért visszanyerte a lelki békéjét és kicsit megsajnáltam. Nem arra született hogy a bokszban álldogáljon. *-Huhh. Szortitsatok...-*mondtam de eszembejutot valami.*-Sophie ülj fel Daliara, én elkezdek Nitával menni a kanca felé, valószinüleg még előbb el fog futni minthogy elég közel érjek hozzá hogy rádobjam a lasszót ezért neked elé kell álnod Daliaval amikor fut, meg fog torpani és én eltudom kapni.... -*mondtam az ötletem. Végül kisakkoztuk hogy fogjuk csinálni, így Nita oldalába mélyesztettem a sarkam, és fél kézzel irányítottam a vezetőszárral, amihez ugyan nem volt hozzászokva de hallgatott rá. Amikor Sophie és Dalia elállták Honey útját, ahogy vártuk a kanca megtorpant és egy pillanatra gondolkodóba esett merre térjen ki, ennyi elég is volt, rádobtam a nyakára a hurkot és erősen kapaszkodtam a combommal Nitába, nehogy a riadt és dühös kanca lerántson. * |
*Megérkeztünk a legelőre,és miután mindketten leszálltunk,észrevettem a sárga kancát.Kék kötőfék volt a fején,sörényét lágyan lebegtette a szél.*-Ő az?-*kérdeztem Mollyt,mire ő bólintott.Hirtelen észrevettem Samet.*-Ó Sam!Dejó,hogy jössz.Látod ott a sárga kancát a kék kötőfékben?Ő Honey,Molly lova.-*magyaráztam,majd körbepillantottam a legelőn.*-A következőre gondoltam-*kezdtem.*-Először megpróbáljuk Honey kötőfékére rákapcsolni a vezetőszárat,ha ez nem megy,akkor..Sam tudsz lasszózni?-*kérdeztem a lányt,aki bólintott.*-Szuper.Akkor ha nem hagyja magát megfogni,"lasszót" csinálok a vezetőszárból és nekedadom.Ezután megpróbálom Honeyt odaterelni hozzád,és te rádobod a kötelet.Ezutána kötőfékére kapcsoljuk a vezetőszárat,és megyünk haza a fürdéshez.-*fejeztem be a mondókámat,és a kezembe vettem a vezetőszárat.* |
 *A vízesésnél történtek után mindennap kijártam arra a helyre, ahol először találkoztunk. Egyre inkább összebarátkoztunk, és már engedte, hogy simogassam. Három hét után teljesen bízott bennem, követett, bárhova mentem. Úgy éreztem, eljött az idő. Egyik nap, egy-két együtt eltöltött óra után egy figyelmetlen pillanatában megfogtam a sörényét, és felugrottam a hátára. Ő felkapta a fejét, kővé dermedt, majd felágaskodott, és bakolt egyet. Én fel voltam készülve, így fennmaradtam. Még ugrott egyet, utána megállt. Nyugton tűrte, hogy rajta ülök, és a nyakát simogatom. Ellazult, leengedte a nyakát. Gyengéden megnyomtam az oldalát a lábammal. Kicsit meglepődőtt, de elindult. Sétáltam egy-két percet, majd leszálltam róla.* -Jól van, kislány!- * mondtam, és megsimogattam. Legnagyobb meglepetésemre nem szaladt el, hanem hozzámnyomta az orrát. Talán... Nem, még nem. Eztután pár napig így ment, pár percig ráültem, csak úgy, szőrén, majd egyik nap magammal vittem egy új kötőféket is, amit neki vettem. Kicsit furcsának találta, de hagyta, hogy a fejére csúsztassam. Csodálattal néztem rá. Talán... Talán tudok majd újra szeretni. Talán őt. Vezetni kezdtem az istálló felé.*
 *Rámült! El sem hiszem! Egy ember a hátamra ült! Ha nem Jamie lenne, már... Ki tudja, talán nem is élne! De Jamie... Őt... Nem, ezt nem... Mindegy. Ugrottam párat, majd hagytam, hogy lovagoljon rajtam. Miután leszállt, mondott valamit. Nem értettem, de a hangja selymes, bíztató volt. Ezután mindennap lovagolt rajtam, és én nagyon élveztem. Egyik nap hozott valamit, amit még sosem láttam. De bíztam benne, így hagytam, hogy rámtegye. Majd elindult egy ismeretlen irányba, én pedig követtem. Mert... Igen, mert szeretem.*
//Folyt. köv. istálló// |
*Lassan sétáltam a hatalmas legelőn. Arrébb néhány lovat és embert láttam, érdekelt, hogy mit csinálnak, de semmi kedvem nem volt találkozni velük, így elindultam a legelő általam vélt legeldugottabb zuga felé. Mikor megtaláltam, leültem, és gondolkodni kezdtem. A fák közul egyszer csak egy csodaszép perlino kanca sétált ki. Lenyűgözve bárultam, de amint észrevett, kővé dermedt, nézett egy kicsit, majd elrohant. Én ott maradtam, és csak bámultam utána. Teljesen a hatalmába kerített ez a ló. Olyan ismerős... Talán a szeme...
Újra látnom kell!*
*Épp a legelőn sátáltam. Nagyon meleg volt, ezért bementem a fák közé lehűlni. Mikor kiléptem a fák közül, egy embert láttam meg. El akrtam futni, de a lábam gyökeret eresztett. A szeme... nem tudtam szabadulni. Olyan ismerős! Aztán pislogott egyet, mire felocsúdtam, és elszaladtam. De azóta sem tudok szabadulni a kék szemek fogságából...*
//Folyt. köv. vízesés// |
 *Peckesen ügetve érkeztem a legelőre Kondrakar-ral.A kötőfékem eléggé idegesített,de még nem jöttem rá,hogy szedjem le magamról.A bokor megzizzent,én pedig odakaptam a fejem,de szerencsére nem láttam semmit.Elügettem egy jókis poros részre,és hemperegtem egy nagyot.Mikor felkeltem,megráztam magam és legelni kezdtem.Jóérzés volt szabadnak lenni,bár azérrt az istállóban se rossz...Eléggé szomjas voltam,így elügettem egy pocsolyához,és ittam belőle.Nemvolt a legfinomabb íze,de olyan szomjas voltam,hogy ez volt a legkisebb baj.Elügettm egy fa árnyékába,a bokrokhoz(Nemtúl messze,ahol Amandáék vannak) éás legelni kezdtem.*
|
*Nem sok idő múlva megérkeztünk.A sötét pej kancát azonban nem láttam.Mivel még nem vettek észre a legelőn lévő állatok,ezért egy bokor mögött leszálltam Charisma hátáról,és kikötöttem.*-Itt várunk egy ideig,hátha feltűnik.Mert az sincs kizárva,hogy a másik ösvényen jön.-*Suttogtam,és a bokorból szemléltem a legelőt.*
|
~Hmm..milyen furcsa itt mindenki.Nem szólnak a másikhoz.Lehet hogy nem vettek észre a ködben??Inkább elmegyek.~*Elindultam a kis tavacskához.*
//folyt.köv.Kis tavacska//
|
*Meglepődötten figyeltem az eseményeket,de végül láttam,nem engem akar elfogni az a lány.Egy másik ló is megjelent a helyszínen.Nem mentem oda hozzá,inkább távolabbról figyeltem.*~Nem vagyok valami magabiztos...~*Gondoltam kis szégyennel,hiszen nem szerettem ezt az érzést.De azért nyugtatott a gondolat,hogy legalább biztonságban vagyok.*
|
*Láttam egy kancát a kicsinyével meg egy szarvassal.Odamentem hozzájuk és köszöntem* -Jónapot.Jandra vagyok.De szép kiscsikód van.Mikor született??-
|
*Ágaskodtam, mindent csináltam.*
-Te nekem ne mondd meg hogy mi a jó meg mi a nem!!!-*kiabáltam rá a pónira*
//Folyt. Köv. Istálló//
 |
*A ló felbukott és elájult.Pixivel gyorsan odamentünk.Leszálltam és a lóhoz siettem.Lélegzett, külsőre semmi baja sem volt.*- Pixi! -*mondtam, amire Pixi mellém is lépdelt.Kivettem egy pofaszíjjat Pixi nyeregtáskájából és rátettem egy vezetőszárat.A ló hamarosan felébredt.Fürgén felállt és egy ideig ágaskodott, de lenyugtattam.Nyugodtan, de kissé sértődötten jött mögöttünk.*
Folyt.Köv.: Istálló
*Ash végre vágtára fogott.Egy Arizona nevű lovat követtünk, aki felbukott és elájult.*- Arizona! -*kiáltottam, amikor láttam, hogy mozdulatlanul a földön fekszik.Ash átvizsgálta, nem volt rossz paszban.Ashley hívására rögtön mellé léptem.Rátett egy pofaszíjat és egy vezetőszárat.Aztán Arizona felébredt.*-Arizona, ne aggódj!Ash nem fog lovagolni rajtad, de muszály lesz visszamennünk!-*mondtam félénken.Arizona lenyugodott.Ash szépen vissza vitte az istállóba.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
*Futottam ahogy csak bírtam, néha-néha hátra pillantottam és egy pónit meg egy embert láttam. Megnyugodva tapasztaltam hogy úgysem érnek utol soha, mert a lónak cipelnie kell az embert. Nagyon gyors galoppba váltottam. Letértem egy ösvényen majd ugrani készültem mikor felbuktam és bevertem a fejemet egy kőbe. Elájultam.*
|
- Fekete Macska a neved, kincsem-*Ekkor egy szarvast pillantottam meg.*- Cicus, gyere csak utánnam, oda megyünk ahhoz a szarvashoz.*Azzal lassan odalépkedtem a szarvashoz.*- Üdv.Téged még nem láttalak.Az emberekhoztak ide?-*kérdeztem a szarvast.* |
*A vemhes szürke kanca elment.Nehezen bírt menni,mert már látszott rajta,nem sok van hátra abból,hogy a csikója megszülessen.Látván,hogy az anya és csikója milyen boldog,én is elmosolyodtam.Körbenéztem a legelőn,ami nagyon nagy volt.Biztonságban éreztem magamat,hiszen ez a hely nem jó vadászhely a farkasoknak,hiszen hamar észre lehet őket venni.*~Én pedig csak a reflexemben és a gyorsaságomban bizakodhatok.Mert én nem tudok szembeszállni ezekkel a vadállatokkal.~*Gondoltam,és idegesen néztem a legelő bokros részére.Nem volt ott semmi,én mégis egy kissé furán éreztem magamat.*
|
*Mérgesen néztem Tajde-ra mikor egy harmadik kancát kezdett nézegetni. Dühösen felhorkantottam s mikor mondta hogy várjak, lekucorodtam majd unatkozva, dühösen vártam rá. Kis idő múlva felálltam s gondolkozni kezdtem*
~Várja a fene, megtanulja hogy nek ezdjen ki velem!~*mondtam s dühösen elgalloppoztam már amennyire hatalmas hasmtól bírtam futni.*
//Folyt. Köv. Barlang//
|
*Előugrottam a bokrok közül,és megláttam egy újszülött csikót és két szürke kancát.Az egyik a csikó mellett volt,a másik pedig egyedül.Látszólag neki is nemsokára csikója lesz.Nem mentem közel egyikhez sem,inkább távolabbról figyeltem az eseményeket.*~Egy szarvas sincs sehol.Hol vannak ezek ilyenkor?~*Ezek a gondolatok jártak fejemben.*
|
*Életemben először láttam meg a napvilágot.Gyönyörű helyen feküdtem, igaz, még homályosan láttam.*-Anyu?-*kérdeztem egy fehér kancától, aki mellett feküdtem.Látásom egy jobban élesedett.*-Mi a nevem? |
*Elővettem minden gyorsságom, majd a legelőre épp hogy vissza tudtam érni, máris magatehetetlenül a földön feküdtem.Nem vártam senkitől semmi féle segítséget.Éreztem, hogy most aztán tényleg jön a csikó.Nagyobbacska ködfolt úszott körülöttem a levegőben.Fehér bundám csupa sár lett, de most csak és kizárólag a csikóm volt fontos.Éreztem, hogy tolja és tolja előre magát.* |
[134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Huh. Köszi Sophie... Nélküled nem sikerült volna... Még most is futkároznánk utánna...-*mondtam nevetve, és belekapaszkodtam Nita sörnyébe, hogy elhelyezkedjek normálisan a hátán, hisz már majdnem féélrcsúszva görcsösen szorítottam a combommal a kancát, aki néha hisztisen dobálta a fejét, mert egyhelyben álltunk. Molly felszállt Honeyra és legszivesebben ujjongani szerettem volna egyrészt azért mert nem bénáztam el (és ez kkülönleges eset) és mert megyünk fürdeni. Sophiera vigyorogtam.*-Na most mivel folyik rólam a víz, visszamegyünk és akit találunk az jön fürdeni mostmár nem érdekel megsülök.-*mondtam, és elndítottam Nitát Dalia mellett és bevártuk Mollyt aki Honeyval szintén besorozott mellénk.*
*Elkezdtem Honey felé menni,aki úgy tűnt,nagyon vicces kedvében van,ugyanis mindig arrébb ugrott.Pár perc után,mikor már eléggé untam,Sam következett.Elmondta az ötletét,mire helyeslően bólintottam,és úgy tettem,ahoy kérte.Elálltam Honey útját,és sam ügyesen a nyakára dobta a kötelet.Leugrottam a pónimról,és elkértem samtől a vezetőszárat.*-Ügyes vagy sam,sokat segítettél-*mosolyogtam rá.*-Molly,hamár Honey úgyis megvan,gyere visza vele...-*ajánlottam.*-Irányíts úgy mint sam...-*ajánlottam,és felseegítettem Mollyt a lovára,aki eléggé pörgős kedvében volt,beaztán lenyugodott.Felpattantam én iss daliara,és elindultunk haza.*
*A vízesésnél történtek után mindennap kijártam arra a helyre, ahol először találkoztunk. Egyre inkább összebarátkoztunk, és már engedte, hogy simogassam. Három hét után teljesen bízott bennem, követett, bárhova mentem. Úgy éreztem, eljött az idő. Egyik nap, egy-két együtt eltöltött óra után egy figyelmetlen pillanatában megfogtam a sörényét, és felugrottam a hátára. Ő felkapta a fejét, kővé dermedt, majd felágaskodott, és bakolt egyet. Én fel voltam készülve, így fennmaradtam. Még ugrott egyet, utána megállt. Nyugton tűrte, hogy rajta ülök, és a nyakát simogatom. Ellazult, leengedte a nyakát. Gyengéden megnyomtam az oldalát a lábammal. Kicsit meglepődőtt, de elindult. Sétáltam egy-két percet, majd leszálltam róla.* -Jól van, kislány!- * mondtam, és megsimogattam. Legnagyobb meglepetésemre nem szaladt el, hanem hozzámnyomta az orrát. Talán... Nem, még nem. Eztután pár napig így ment, pár percig ráültem, csak úgy, szőrén, majd egyik nap magammal vittem egy új kötőféket is, amit neki vettem. Kicsit furcsának találta, de hagyta, hogy a fejére csúsztassam. Csodálattal néztem rá. Talán... Talán tudok majd újra szeretni. Talán őt. Vezetni kezdtem az istálló felé.*
*Rámült! El sem hiszem! Egy ember a hátamra ült! Ha nem Jamie lenne, már... Ki tudja, talán nem is élne! De Jamie... Őt... Nem, ezt nem... Mindegy. Ugrottam párat, majd hagytam, hogy lovagoljon rajtam. Miután leszállt, mondott valamit. Nem értettem, de a hangja selymes, bíztató volt. Ezután mindennap lovagolt rajtam, és én nagyon élveztem. Egyik nap hozott valamit, amit még sosem láttam. De bíztam benne, így hagytam, hogy rámtegye. Majd elindult egy ismeretlen irányba, én pedig követtem. Mert... Igen, mert szeretem.*
*Peckesen ügetve érkeztem a legelőre Kondrakar-ral.A kötőfékem eléggé idegesített,de még nem jöttem rá,hogy szedjem le magamról.A bokor megzizzent,én pedig odakaptam a fejem,de szerencsére nem láttam semmit.Elügettem egy jókis poros részre,és hemperegtem egy nagyot.Mikor felkeltem,megráztam magam és legelni kezdtem.Jóérzés volt szabadnak lenni,bár azérrt az istállóban se rossz...Eléggé szomjas voltam,így elügettem egy pocsolyához,és ittam belőle.Nemvolt a legfinomabb íze,de olyan szomjas voltam,hogy ez volt a legkisebb baj.Elügettm egy fa árnyékába,a bokrokhoz(Nemtúl messze,ahol Amandáék vannak) éás legelni kezdtem.*
