Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 16:05 - |
|
Homokos talajú hatalmas fedett pálya.
Ügyeljünk a kulturált lovaglásra a balesetek elkerülése végett.
|
|
[48-29] [28-9] [8-1]

*Cool a pálya szélén állt, gondoltam hagyom, hadd legyen magában, s én leültem háttal neki a kötőfékével babráltam. Lábam törökülésbe tettem, és leporoltam chapsemet. Még mindíg nem mozdultam. Ő sem mozdult, maguntam a várakozást, és felálltam, leporoltam magam, s kifelé indultam. |
-Jól is teszed.-*horkantottam és egyből nekirontottam az ajtónak, ami ugye zárva volt. Próbáltam a fejemmel kilökni, de elég nehéz volt az ajtó, ezért felhagytam a próbálkozással. Mikor emlentem Mandy mellett vágtam felé egy grimaszt (szemöldök felhúz, értelmetlen fej). Elhúzódtam a lovarda sarkába s a gondolataimba merültem.*
~Felfoghatatlan, hogy a legkedvesebb lovasom meghalt. Vagy is az egyetlen lovaom aki valaha is volt, és az is maarad. Rajta kívül senkit sem fogok felengedni a hátamra.~*gondoltam és újra telelett könnycseppel a szemem. Pár le is potyogott a homokos talajra.*
|

-Nos, Cool, sajnálom, hogy ez így alakult...most mehetsz, amennyit csak akarsz.*levettem a szürke ménről a vezetőszárat, és elengedtem, hadd fárassza le magát. Gondoskodtam a biztonságos rögzítésekről, hogy 100%ra ne tudjon elszökni.-Csak vágtass és vágtass amennyi jól esik...remélem boldog vagy!*mondtam egy őszinte mosoly kíséretében, gondolván, ha majd megnyugszik, akkor idejön hozzám. |
Leslie: *Bevezettük a lovakat. Szép hely volt, látszott, hogy rendesen karban tartják. Volt bent még egy lovas, neki köszöntünk, majd Jamie nyergelni kezdett.*
Jamie: *Eszembejutott az első alkalom, mikor itt lovagoltam. Akkor még Never Love-on ültem. Milyen sok dolog történt azóra. Nagyon réginek tűnik az emlék. Shine-t a szerszámokhoz vezettem, amelyeket még azelőtt idehoztam. Lovamat kikötöttem, majd megmutattam neki a szerszmokat. Megszaglászta öket, és mivel nem láttam semmilyen ellenségesérzelmt a szemében, lassan a hátára tettem az izzasztót. Egyelőre ennyi elég volt, hisz először volt felszerszámozva. Kicsit meglepődött, oldalra lépett, de látszott rajta, hogy nem kételkedik abban, hogy én sosem bántanám. Most következtt a kantár. Még nem akartam zablával terhelni őt, hisz egyrészt fiatal, belovagolatlan, ráadásul vadló volt. Felemeltem az hackamore-t, és lassan a fejére csúsztattam. Felkapta a fejét, és lelapította a fülét, de ez a kantárnak szólt, nem nekem. A kantárt hamar megszokta, így megpróbálkoztam a nyereggel is. Felemeltem gyönyörű barna nyergemet, és hirtelen emlékek rohantak meg. Ez a nyereg még Álmodóé volt. KÖnnyek szöktek a szemembe.*
Leslie: -Jamie, jól vagy?-
Jamie: -ö.. ö.. persze, jól vagyok. Bocs, csak az emlékek...- *Visszazökkentem a valóságba. Hírtelen eszembe jutott, hog itt áll előttem az egyik legcsodálatosabb, leggyönyörűbb ló, akit valaha is láttam, és aki csak az enyém, csak nekem engedelmeskedik. Óvatosan a hátára helyeztem a nyerget. Pont passzolt. Először hagytam, hagy szokja meg, csak utána csatoltam be a hevedert. Mikor már nyugodtam állt (ami nagyon furcsa egy fiatal lótól) feültem rá. Elindultunk lépésben.*
Leslie: -Ezaaaaz! Nem is gondoltam, hogy sikerül! Jamie, Shine ténleg bízik benned! Ez csodás! Na jó, azért nekem mindig is az én Shiver-em lesz a legcsodáltosabb ló a világon!- *Nevettem. Shiver horkantott, mintha értené.*
Jamie: *Shine hamar ráérzett a munka örömére, és remekül dolgozott. Valamire kíváncsi voltam.* -Leslie, felraknál egy kisebb akadályt?-
Leslie: -Persze.- *Csak kicsit állítottam fel, hiszen ez csak az első edzésük volt.*
Jamie: -Köszönöm.- *Másfél kör vágta után rávezettem Shine-t az akadályra. Teljesen izgalomba jött. Kicsit messziről ugrottunk, de így is sikerült átvinni, Méghozzá egy méterrel fölötte! Még kétszer átugrattam, majd odaügettem Leslie-hez.* -Fúúú, ez nagy volt!- *Még lihegtem egy kicsit.*
Leslie: -Mondd, nincs kedved átmenni a díjugrató pályára?-
Jamie: -Mehetünk!-
 
Jamie Leslie
//Folyt. köv. ugrópálya// |
*Bevezettem Saturnus-t.*-Milyen szakágat szeretnél megtanulni?Van rengeteg választék.-*Mondtam,hiszen pontosan én sem tudtam,miben vagyok a legjobb.Versenyeken sokszor voltam már.*~Nem minden trainer kérdezi meg a lovát,mire szeretné,ha kiképeznék.De én már csak ilyen vagyok.~*Elmélkedtem.*

|
*Nem féltem, de úgy éreztem, hogy erre nem vagyok képes. De tudtam, hogy ha most nem ülök lüra, akkor már soha. Elszámtam magam, és felültem. Furcsa volt, ez a ló kicsit alacsonyabb, de vastagabb, mint Álmodó volt. Never Lova nyugodtam állt, ami egy kis önbizalmat adott, így elindítottam lépésbe. A bemelegítés utén ügettem néhány kört. Miután egy kicsit felbátorodtam, rákészültem, hogy beugratom vágtába. Szépen beugrott, és vágtázni kezdtünk. Hirtlen eszembe jutott Álmodó. A gondolataim elkalandoztak, de továbbra is uraltam a lovat. Hirtelen egy traktor ment el a pálya mellett. Never Love nem ijedt meg, de én elkalandozott gondolataim miatt kicsit összerezzentem, mire persze Never Love is szétesett. Ugrott egy kisebbet, s mivel meg voltam rémülve, szét voltam esve, repülni kezdtem.* -Never Love, neeee!- *Mindez most hosszúnak hangzik, de egy tizedmásodpert leforgása alatt történt. Egyszercsak a földön találtam magamat. Felálltam. Never Love ott állt mellettem, és elég értetlen képet vágott. Ezután már nem mertem ráülni. Visszavezettem az istállóba.*
A lány alig mert rámülni, pedig meg sem moccantam. Egy is várakozás után végre elindultunk. A bemelegítés elég sokáig tartott, de végre ügetni kezdtünk. Pár kör után beugratott vágtába. Szépen mentem, semmi kiogása nem lehetett. Egyszer csak egy traktor ment el mellettünk. Jólnevelt ló révén nem ugrottam meg., viszont a lány megijedt.* ~Most meg mi a baj?~ *Ugrottam egy kisebbet, és a lány már zuhant is. Én megálltam mellette (úgysem tudtam volna hova menni, a pálya ajtaja be volt csukva) A lány feláltt, és kivezetett a pályáról, az istálló felé.*
(Vissza az istállóba, lenyergeltem never Love-ot, elindultam a ménes nagy legelőjére.)
Folyat. köv. a ménes nagy legejője. |
*Bevezettem Zafírt a fedeles lovardába,majd felpattantam rá.*-Gyerünk Zafír!*mondtam, mire Zafír elindult. Nagyon érzékeny ló volt. A szavakra engedelmeskedett. Tíz perc bemelegítő edzés után ügetni kezdtünk. Nagyon jó érzés volt! Régen lovagoltam már. El is felejtettem milyen jó érzés. * -Gyerünk Zafír! És most vágta * A lovam rögtön beindult vágtába. Csodálatos érzés volt. Kis idő múlva kicsit meghúztam a kantárt. Lépésben folytattuk, majd újra ügettünk. Egy fél óra edzés és 10 perc levezetés után leszálltam Zafírról. Megsimogattam, és adtam neki egy répát. (Mindig van a zsebemben!) Aztán levezettem az istállóba, lecsutakolni.*
|
*Amikor megérkeztünk,egy kicsit megilletődtem attól,hogy ez egy zárt hely.Nem voltam az ilyenekhez hozzászokva.Mindent úgy tettem,ahogyan a gazdám kérte,minden erőmmel megpróbáltam azt tenni,amit elvár tőlem.Sok jutalmat kaptam,aminek megörültem.Ezután visszamentünk az istállóba.*
//Folyt.Köv.: Istálló//

|

*Fabulant gész nyugodt volt, mind addig, amíg be nem mentünk a lovardába.Kicsit megilyedt a zárt falaktól, de ez után semmi baj nem történt.Bevezettem a lovarda közepére, majd ott 10 másodperces szünetekkel, fokozatosan ültem fel rá.Amikor ráültem egészen mámorító érzés kerített a hatalmába.Még sosem ültem vadlovon, erre most itt ez a kedves és mostmár szelíd vadló, vagyis a legújabb barátom: Fabulant.Nagyon boldog voltam.Próbáltam elindítani.Halgatott rám!*-Fabulant, ügyes!-*Azzal elővettem egy fél almát, megállítottam, majd leszálltam és a odaadtam neki.Ez volt a jutalom.Megvártam, amíg elmajszolta, majd visszaültem és újra elindítottam, de most mentünk egy kört.Ezt is nagyon ügyesen megtette.Most egy egész répát adtam neki.Újra visszaültem, majd vágtára fogtam...Ez is ment neki!*-Nagyon ügyes!-*most két egész répát adtam neki.Néhány óráig ezt csináltuk, az alapokat megtanulta!Visszamentünk az istállóba.*
>>>Folyt.Köv.: Istálló<<< |
*Mikor a lány kisétált intettem neki majd nyugodtan ültem fel Drew-re ismét, hogy folytassuk. De furdalt a lelkiismeret így még pár ugratás után kiügettem a hatalmas ajtón egyenesen a legelő felé, remélve, hogy már ott lesz ő is lovával. Kíváncsi voltam mindkettőjükre így csak az hajtott.*
//FOLYT. köv. Mező// |
-Ó, csak gondoltem benézek, hogy van e itt valaki.Demár megyek is.*mondtam a lánynak,mert láttam, hogy kissé zavarja, hogy itt vagyok.Felálltam a padról, majad leporoltam fenekem, és megigazítóttam a fáslit a derekamon.-Meg amúgy is megyek Fire Starért, kimegyünk a legelőre, ha van kedved, gyertek utánunk Drew-al.*mondtam, és a fekete lóra pillantottam, és elindultam kifelé az ajtón. Még egyszer visszapillantottam rájuk, majd a körmöm kezdtem birizgálni, és egy két helyen megigazítóttam a lakkot. Pár perc múlva már az istálló ajtaján léptem be.
//Folyt.köv. istálló// |
*Egyetlen dolog miatt jöttem ide és azért, hogy Drew-et tanítsam még. Nagyon sok versenyt nyertünk már ugyan de még bőven nem volt olyan mint egy teljesen kész versenyló. De igaz...nagyon ügyes volt.*
-Gyere Drew!- *intettem neki mikor felszereltem az istállóban és magam mellett vezetve sétáltam a Fedeles lovarda felé. A hatalmas ajtót belökve eresztettem előre fekete csődörömet majd magam mögött becsukva az ajtót álltam meg előtte.*
-Na mehetünk?- *néztem végig az ugratókon majd felültem az állatra és mikor az halkan prüszkölt majd megrázta fejét megveregettem hátát.*
-Szokásossal kezdjünk...- *mondtam halkan s kissé meglöktem oldalát, hogy az állat elinduljon. Lassan ballagott majd gyorsabbra fogtam a tempót. Ráhajoltam Drew-re és ismét megböktem ezzel már tényleg gyorsítva őt s az első akadálynak néztünk elébe. Megveregettem oldalát s mikor ugrott lovam épp ajtó nyikorgást hallottam. Nem néztem felé mert tudtam akkor Drew is elveszti az irányításomat.*
-Hóóó Drew...nyugalom!- *szóltam neki de ő kissé felajzva nézett a lány felé. Leugrottam róla és megsimogattam pofáját. Nem néztem szemébe csak nyugtatóan simogattam pofáját.*
-Helló! Hát nem tudom...nem szeretem ha néznek felkészülés közben.- *mondtam miközben Nessy felé néztem.*
-Én meg Gaby.- *mutatkoztam be majd az itatóhoz vezettem Drew-t, hogy kissé lenyugodjon.*
-Mi járatban erre?-
|
*Éppen erre sétálgattam,hogy körül nézzek, mert még nem sikerült, amikor hallottam, hogy a benti fedeles pályán valaki éppen eddz. Elindultam befelé, majd megbotlottam, és majdnem orra estem.-Egy nem volt elég?*zsörtölődtem, és sebes oldalamra gondoltam, majd beléptem az építménybe, és láttam, hogy éppen egy lány eddz bennt a lovával. Elég szépen mentek, és én gondoltam nézem őket egy kicsit.-Szia.*köszöntem oda, és így szóltam.-Nem baj ha nézlek?Ja, amúgy Vanessa vagyok, de inkább csak Nessy.*mondtam kedvesen, és leültem a padon.
|
*Beleegyezőleg bólintottam egyet és felültem Fantasma hátára. Úgy döntöttem hogy inkább csak talajmunkát végzek vele ma, pedig ugrani is akartam, de ugy döntöttem hogy pihentetem a szürke mént. Gyakoroltam vele a lábváltásokat és kiraktam egy járóiskolát is amit Fantasma nem szeretett, dehát ezt is meg kell szoknia. Amikor Nessy hozzámszólt akkor vettem észre hogy elszaladt az idő. Sétára fogtam Fantasmát és Nessyék mellé irányitottam.*-Szépen dolgozott ma.-*veregettem meg egy halvány mosollyal a nyakát majd egy tíz perc séta után leszálltam róla és Nessyre mosolyogtam.*-Menjünk be..-*mondtam és elindultam a kapu felé.*
//Folyt köv. IStálló//
|
*Mike eljött Velem, még ebben is segít.~Milyen rendes fiú.~-Majd letisztítom, ha beértem a szobámba, van nálam Betadine.*mondtam, és már ott álltam Fibinél.Kezem kitettem homloka elé, s ő beledörgölte puha orrát.-Kislány...*mondtam nagy sóhajjal, s ő prüszkölt eggyet.Szemébe néztem, s láttam, tudja jól, hogy nem csinált jó dolgot. Tudta, hogy nekem fáj. Lehajtotta fejét, és orrával cipőm orrára támaszkodott, majd felemelte fejét, és megszagolta oldalam. Érezte vérem illatát ahogy átütött a pólón. Megsimogattam, majd megcsomóztam a futószárat.-Nem, köszönöm. Meg kell vele bírkóznom.*néztemkedvesen a fiúra, majdelindultam ismét a pálya közepe felé.Kiküldtem Fibit a körre.Ő végig rám figyelt, egyszer sem rántotta meg a futószárat...
...
Egy óra munka után úgy döntöttem; elég.-Jólvan Kölyök, gyere ide.*hívtam be lovam, s ő oda is jött. Leszedtem a kikötőt hadd nyújtsa ki nyakát, és ismét felcsatoltam a futószárat, de csak annyira, hogy vezetni tudjam. Úgy döntöttem nem ülök fel rá. A kör belső ívén sétálgattunk lovammal oldalamon.-Na , hogy megy Fantasma?*kérdeztem Mike-tól mosolyogva, de mégis fájdalommal teli szemekkel. |
-De lekéne tisztitani a sebed...-*szoritottam össze fogam, mert ha csak ránéztem eszembejutott mennyire fájhat. Mikor Nessy megkért hogy kisérjem el felálltam és segitettem neki a lóhoz sántikálni. Amikor odaértünk ,már Nessy is tudott valamennyire összetettebben mozogni ugyhogy elengedtem és a saját lovamhoz mentem.*-Segitsek bevinni Fibit? Vagy lemozgatni?-* kérdeztem egy segitőkész mosollyal.*
|
*Éreztem Mike meleg lehelletét arcomon, de mozdulni sem tudtam. Egyfolytában képek játszódtak le a szemem előtt, valami félelmetes, amire egyszerűen nem tudom, vagy nem akarok emlékezni.Mike Ért hozzám jéghideg kezével. Akaratlanul is libabőrös lettem.-Mike.*nyitottam ki szemem.-Fáj.*ennyit tudtam csak kidünnyögni, mikor oldalamhoz értem. A murva, és a homok kövecskéi felkarcolták egy mély, és több kis csíkban oldalam.-Rossz.*megint csak ennyi jött ki a számon, majd Mike-re néztem. Egyszer csak minden szédülni kezdett, egy pillanatra becsuktam szemem, majd egy pár pillanat után kinyitottam, és minden újra normális volt.Mike-ot szorosan magamhoz öleltem, és egy pár könnycseppem gördült. Iszonyatosan fáj mindenem. Mike nyakamba szuszogott, mely kellemes meleg érzéssel töltött el, és libabőrös lettem- ismét.Elengedtem Mike-ot, és lovam felé néztem.Lovam fájdalmas tekintettel pillantott rám, hiszen tudta; fájdalmat okozott.-Oda szeretnék menni.Velem jönnél?*kérdeztem, és próbáltam lábaim mozgatni.
|
*Elkezdtem Fantasmaval körbe körbe sétálni hogy bemelegedjen. Egy tíz percre rá, Nessy felkiáltott Fibi elrántotta végighúzta a pályán és Nessy kicsúszott a kapu alatt. Fibi elszabadult és egyből hozzánk rohant.*-Na tessék Fire Star!-*szidtam meg a lovat, megfogtam a kantárját lepattantam Fantasmáról és kikötöttem őket jó messze egymástól, majd Nessyhez sántikáltam. Felemeltem a földről és beültettem a fedelesben lévő egyik padra.*-Nessy... Jól vagy?-*rángattam meg óvatosan az ép vállát.*
|
-Ha..ha..ha lerohad a májam.*mondtam nevetve,és egy kicsit Mike vállába boxoltam a fájós kezemmel. Nem kellett volna. Fájdalmas képet vágtam, de a fájdalom egy pillanat alatt elmúlt. Felvettem kesztyűm, és besétáltam Fibivel a pálya felső felére, kicsit beljebb a szélétől, hogy Mike is tudjon dolgozni. Kiengedtem szépen lassan Fibit, és ő el is kezdett lépegetni. Egyszer csak felkapta fejét ( már amennyire a kikötőtől tudta) , és elindult full vágtába, és én nem tudtam mit csinálni. Váratlanul ért a dolog.-Fibiiiiiiiii*próbáltam utána üvölteni, de ő csak vágtázott. Húzott engem a földön, és mivel én nem tudtam kicsomózni a kezem a futószárból, mert beleakadt, ezért végig húzott a fedelesen, majd mikor látta, hogy a kapu be van csukva, és nem tud kimenni megállt, és ilyen rácsos kapu volt (alatta, és a rácsok között egy németjuházsz elfért.) ahogy vitt engem a lendület, kicsúsztam a kapu alatt, és a csomós kezemnél ahogy megakadt a futószár elpattantam jobbra egyenesen neki a kikötőoszlopoknak. a futószár kapcsa eltört, és csak annyit láttam, hogy lovam Fantasma felé vágtázik, és minden elsötétült.
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|