|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.12. 10:25 - |
|
|
Itt lakik a Roberts házaspár, itt lehet bejelentkezni.
|
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
-Jóreggelt!-*köszöntem mosolyogva a fiúra és levettem a szobakulcsát az akasztóról.*-Te vagy Sebastian igaz? Azthiszem a nejem Gaiát osztotta ki neked... Remek ló majd meglátod!-*mondtam neki barátságosn majd elmagyaráztam hogy merre és hogyan jut el a szigetre és azon belül az istállóhoz. Udvariasan elköszönt, biccentettem egyet és becsuktam magam mögött az ajtót.* |
 * Becsengedtema házba. Nem nyitott senki ajtót. Nemsokára egy Középkorú férfi nyitott ajtót...*
|
 *egy kedvesnek tűnő fiatalember nyitott nekem ajtót...meglepődtem,~de ne igyunk előre a medve bőrére~mondogattam. ~Valójában idősebb korosztályra számítottam, de ez is megteszi~*-Szia*majd bólintottam egyet* -Köszi a kulycsot. ~ez gondolom a szobakulcs~*majd elindultam Matt után az istállóba, kisebb nagyobb sikerrel. Ugyanis csomagom kereke felmondta a szolgálatot a fű közepén, úgyhogy vihettem az össze-vissza sarazott cuccomat~de megéri~bíztattam magam majd igyekeztem beérni a fiút.
/Folyt.köv.->istálló/ |
*Éppen a kabátomat rántottam magamra amikor valaki kopogtatott. Az ajtó felé indulva azon gondolkoztam mienek az uj lovasok akikről a szüleim számoltak be. Jól esett ujra itthon enni, alig vártam hogy beléphessek az istállónkba és felnyergelhessem Rémálmot. Reméltem hogy nem szokott el tőlem. Kinyitottam az ajtót és egy szimpatikusnak tűnő mosolygós lány nézett vissza rám.*-Szia.. A nevem Matt. Te uj lovas vagy igaz?-*mondtam és amikor bólintott leakasztottam az előszobai kulcstartóról a szobakulcsát, és a enyémet. Rábeszéltem a szüleimet hogy alhassak a szigeten a többiekkel, ugy sokkal egyszerűbb.*-Tessék ez a tiéd...-*ejtettem a kezébe mosolyogva a kulcsot és becsuktam magam mögött az ajtót.*-Menjünk az istállóhoz...-*mondtam és előreengedtem a lányt. Eszembejutottak a furcsa események, amiket gyerekkoromban éltem át a szigeten. Aztán kollégiumba jártam európában egészen idáig. Kicsit reméltem hogy csak képzelődtem meg kicsit azt is reméltem hogy nem.*
//Folyt köv. Istálló//
|
*Nos itt volnék. Megálltam a kapu előtt és mély lélegzetet vettem. Kis poggyászom húztam magam után és a szép , ápot folyosón egy kis tábla éktelenkedett ezzel a felirattal:
"Új lovasok jelentkezését a második ajtónál várjuk !"
Megindultam a második ajtó felé, de semmi hang nem hallatszott bentről, de azért bekopogtam válaszra várván, hátha valaki kinyitja az ajtót. Hátráltam egy lépést és barna hosszú hajam hátradobtam, és körmöm birizgáltam, várván az ajtónyitásra.... |
*Amikor csöngettek gyorsan befejeztem amit csináltam és lementem hogy kinyissam az ajtót de megszolalt a telefon. Megprobáltam minél gyorsabban végezni a telefonnal, majd rohantam ajtót nyitni.*-Szia a nevem Ted Roberts! Ne haragudj hogy megvárattalak! Te vagy Rosalie igaz? Majd a te lovad lesz Loo, nagyon rendes kis herélt normálisan dolgozik. És, a te szobbád a 21-es...-mondtam kedvesen, és levettem a szobakulcsát az akasztóról, a kezée adtam majd elmagyaráztamhogyan jut el az istállókhoz.*-Biztos lesz ott valaki aki segít elhelyezkedni...-*msolyogtam a lányra majd elköszöntem tőle.*~Irány a munka~*sohajtottam el magam és visszaültem az iróasztal mellé.*
|
*Becsengettem a házba, mivel senki sem nyitott ajtót leültem a lépcsőre és vártam. A fülhalgatómban maximum hangerőn szólt a kedvenc dalom.Már jó pár perce ültem a lépcsőn nem si tudom igazán mire vártam.*~ Ó nagyon jó Rosalie! Gratulánok ezt már megint nagyon jól megcsináltad. Ilyen buta már csak ne lehetsz! ~ * megnéztem a papíron az időpontot. Stimmelt. A ház szám. Az is stimmelt.* ~ Talán elfelejtették hogy jövök? Valószínű. Rólam általában mindig megfeledkeznek.~* Azon voltam hogy elindulok és keresek valakit , aki talán tud segíteni.*
Folyt köv : Roberts ház
|
 *Miután elkösszöntünk Mr. Robertöl figyelmesen hallgattam Samtörténetét. Nagyon bele éltem magam, mert szerettem a rém történeteket, de ez most más volt. Hittem neki, nem úgy mint mikor valamelyik haverom bulijában ezzel ijesztgetjük a népet. Én a többiek után indultam, mert még nem igazán ismertem itt ki magamat. Egy csónakhoz mentek. Lucas mindenkinek segített beszállni. Minden bizonnyal az istállók felé mentünk, hisz gyalog nem tennénk meg az utat. Különben is ha már itt vannak a lovaink akkor meg kell öket egy kicsit túráztatni. Ez a barátság kezdet is különösen, ám izgalmasan indul. Még sosem voltam ilyen helyen így biztos jó lesz föleg hogyha olyan emberekkel vagyok mint ök. Itt mindenki nagyon rendes.*
|
 - Uhh, ez hátborzongató. - *jegyeztem meg halkan Sam történetére, miközben búcsút intettünk Mr. Robertsnek és ismét a csónak felé igyekeztünk. Éreztem, hogy feláll a szőr a karomon.* - Egészen kirázott tőle a hideg. - *kuncogtam zavartan, mert általában nem szoktam hinni az ilyesmikben, de ez most valahogy mégis hatott rám.
Bepakoltam a gitárt és Miles táskáját a ladik leghátsó ülése alá, aztán megfordultam, hogy segítsek a lányoknak is. Kivettem a kezükből a csomagokat, majd egyesével besegítettem őket a csónakba. Lehuppantam a kormánylapát mellé, és beindítottam a motort.*
- Mehetünk? -*kérdeztem vigyorogva.* - Gyorsan pakoljuk le a holmit, aztán irány az istálló! Remélem, találunk nekem is lovat, különben kénytelen lesz futni utánatok egészen a romházig...
*Egy gyors, könnyed mozdulattal irányba fordítottam a csónakot és már suhantunk is visszafelé kulcsokkal és táskákkal, na meg egy nagy halom izgalommal megpakolva.*
//Folyt. köv.: A Sziget - Istálló és környéke - Istálló// |
*Sofieval együtt felkaptunk egy-egy táskát,majd az új lány felé néztem-Szia,Lucy vagyok,ő pedig itt Sofie-*mutattam be magunkat,majd biccentettem Mr.Robertsnek és a többiek után mentem.Lill megkérdezte,megyünk-e terepre*~·Gyorsan barátkozik~*gondoltam,majd beszálltam a csónakba,és elindultunk a szigetre.*
//Folyt. köv. A Sziget-Istálló és környéke-Istálló//
|
Mr Roberts: -Persze tessék ittvan... Jó szórakozás-*adtam oda mosolyogva majd elbúcsúztem tőlük és bementem a házba. Kicsit sajnáltam a gyerekeket. Nem volt szivünk a furcsa történéseket megosztani velük. Csak remélni tudtuk hogy nem történik semmi.*
Sam: *A "csak óvatosanra" elvigyorodtam és lazán a vállamra akasztottam a táska vállpántját.*-Ennyi?-*kérdeztem majd amikor bolintott elindultam visszafelé a kikötőbe.*-Nos a kedves kis ház amiröl az előbb beszétem az erdő közepén található és amikor bent voltnuk minden ajtó és ablak olyan erővel nyilt ki is csapódott be ujra meg ujra hogy majd kiszakadtak a keretből. Plusz a ház televan óriási pókokkal... Lina berántott egy szobába elestem és rámászott egy a vállamra...-*meséltem az élményeinket.*-És amikor az ajtók kibe csapódtak kirohantunk és elestem a verandán, mert az ajtó amit ki akartam rugni magától kinyilt...-*mondtam bosszúsan és megdörzsöltem a térdem ami az emlék felidézésétől ujra sajogni kezdett.*
Alex: -Wow...-*mondtam miközben Sam befejezte a beszámolóját.*-Nézzük meg!-*vigyorodtam el szélesen.*-Aha-*Mosolyogtam Lilianre*
//Folyt köv. Istálló//
 
|
*Egy magazint olvasgattam unottan mikor megjelent három kb velem egykorú vagy fiatalabb esetleg idösebb egyén. Nem tudtam most így hirtelen megállapítani a korukat. Az egyik lány azonnal köszönt nekem és segített fel állni.
- Szia! Én Lill vagyok!- mutatkoztam be neki mosolyogva majd a másik lányhoz fordultam.
- Helló!- nem sokkal késöbb pedig megjelent Mr. Roberts is.- Üdv!- köszöntem neki is majd elvettem a kulcsomat egy köszönöm kíséretében.
- Miután lepakoltunk kimegyünk terepre?- kérdeztem öket úgy mintha már vagy egy éve ismernénk egymást.*
|
*Elvettem a két kis kulcsot Mr. Roberts kezéből és biccentettem neki.*
- Köszönjük, Mr. Roberts. -*mondtam udvariasan a kulcsok felé bökve, majd a másik kérdésére is feleltem.* - Tangó már sokkal nyugodtabb. Csak kell neki egy kis idő, amíg megszokja az új helyét. Soha nem utaztunk még vele, főleg nem ilyen hatalmas távolságra, és ő különben sem viseli jól az idegen embereket. Valószínűleg nem értette, miért nem Miles vagy én vezetjük le a futóról és a sok ismeretlen arc is bosszanthatta. De Miles épp most látja el. Nem lesz vele semmi gond, Mr. Roberts. - *mosolyogtam a férfira.*
*Már épp megfordultam volna, hogy nekiálljak a csomagok összepakolásának, amikor eszembe jutott még valami.*
- Jaj, elkérhetném esetleg Soledad María kulcsát is, Mrs. Roberts? -*fordultam vissza gyorsan felé.* - Ő még mindig a fivéremmel van az istállóknál és az összes holmija ott van vele a lova boxa előtt. Szívesen elviszem neki a kulcsot, mi még úgyis visszamegyünk a többiekkel a lovakhoz. Soledadnak pedig felesleges lenne csak ezért elmasíroznia ide. -*pislogtam a férfira, miközben már a csomagokat kapkodtam a kezembe. Az egyik sporttárkát Alex felé nyújtottam, a másikat pedig Sam kezébe nyomtam egy "Csak óvatosan!" és egy komisz mosoly kísérertében. A gitár és a bőrönd az én kezemben landolt. Már csak Soledad kulcsára vártam, a lehető legmegnyerőbb vigyorommal együtt.* |
Sam: -Hahaha...-*mondtam unalmas képpel bár én is jót derültem a dolgon. Amikor Lucas kisegitett megköszöntem neki és magamban hálát adtam az istennek is hogy most az egyszer nem lettem vizes. Amikor megérkeztünk egy uj lányra lettem figyelmes szélesen vigyorogva mellé léptem és a kezemet nyujtottam hogy segitsek felállni neki.*-Szia, A nevem Sam!-*mondtam kedvesen csilingelő hangon.*
Alex: *Lucas beszolására oldalról egy hihetetlenül gonosz vigyort villantottam Samre, majd egy kis segítséggel rutinosan pattantam ki a csónakból. Amikor odaértünk elolvastam a táblát és körbenéztem.*-Alex...-*mutatkoztam be egyí halvány mosollyal halkan és a falnak dőltem.*
Mr. Roberts: *Amikor leállitottam a kocsit a háznk elötti feljáron megpillantottam a gyerekeket.*-Sziasztok.-*köszöntem nekik mosolyogva. Mindenki nevét tudtam hiszen előre bejelentkeztek.*-Sajnálom hogy megvárattalak titeket...-*mondtam és közben kinyitottam az ajtót. Felkaptam a szobakulcsokat az akasztóról.*-Tessék Lucas, ez a tiéd és Milesé a 18-as és a 19-es.. Lillian... tiéd a 20-as. Hogy van a lovatok? Nagyon ingerült volt amikor levezettük az utánfutóról... -*Kérdeztem Lucastól.*
|
*Leállítottam a motort, és egy vastag kötéllel a kezemben kiugrottam a csónakból a dokkra, hogy kikössem és rögzítsem az egyik cölöphöz. Egy határozott, gyakorlott mozdulattal kötöttem meg a tengerészcsomót, majd a többiekre kacsintottam.*
- Így ni. Megjöttünk. -*vigyorogtam és intettem nekik, hogy szálljanak csak ki bátran.* - A ház előszobájában pakoltunk le Milesszal. Tulajdonképpen nem olyan sok a cuccunk, de van három sporttáska, egy bőrönd, meg egy gitár. -* huncutul Samre kacsintottam.* - De azt neked nem adom a kezedbe, Sam. Ne haragudj.
*Odanyújtottam a kezemet a lányoknak, hogy egyenként kisegítsem őket a csónakból. Lucy és Alex miatt tulajdonképpen nem aggódtam, de Samből kinéztem volna, hogy elbotlik valamiben - a lábában, egy kötélben, vagy csak úgy egyszerűen a semmiben - és a végén belecsobban a vízbe, ezért jobbnak láttam, ha minél előbb gondoskodom róla, hogy épen és szárazon jusson ki a partra.* |
*Csak úgy mentem a fejem után igazából. Aztán egy nagy házat és a házszám egyezett. Fel lélegeztem majd bekopogtam. Mivel senki sem nyitotta ki hát benyitottam. Bent senki sem volt, de egy táblára ki volt írva hogy "Mindjárt jövök!". Leültem egy karoszszékbe majd csak vártam hátha jön valaki. Legalábbis Mr. vagy Mrs. Roberts.
|
|
|
Itt lakik a Roberts házaspár, itt lehet bejelentkezni.
|
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Becsengedtema házba. Nem nyitott senki ajtót. Nemsokára egy Középkorú férfi nyitott ajtót...*
*egy kedvesnek tűnő fiatalember nyitott nekem ajtót...meglepődtem,~de ne igyunk előre a medve bőrére~mondogattam. ~Valójában idősebb korosztályra számítottam, de ez is megteszi~*-Szia*majd bólintottam egyet* -Köszi a kulycsot. ~ez gondolom a szobakulcs~*majd elindultam Matt után az istállóba, kisebb nagyobb sikerrel. Ugyanis csomagom kereke felmondta a szolgálatot a fű közepén, úgyhogy vihettem az össze-vissza sarazott cuccomat~de megéri~bíztattam magam majd igyekeztem beérni a fiút.
- Uhh, ez hátborzongató. - *jegyeztem meg halkan Sam történetére, miközben búcsút intettünk Mr. Robertsnek és ismét a csónak felé igyekeztünk. Éreztem, hogy feláll a szőr a karomon.* - Egészen kirázott tőle a hideg. - *kuncogtam zavartan, mert általában nem szoktam hinni az ilyesmikben, de ez most valahogy mégis hatott rám.
