|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:49 - |
|
|
Homokos tengerpart. Kellemes a víz télen is a meleg tengeráramat miatt.
|
|
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Mikor Sultan megbotlott,elé vágtam,és Lindsay elkapta.*-Ügyes vagy Lindsay!-*mondtam neki.*-Szerintem indulhatunk haza.-*mondtam.Visszanéztem,és fröcskölést láttam,majd mintha vadlovakat is észrevettem volna.*~Sebaj!Had legyenek szabadok!És majd Sam-el csinálunk neki etetőket.~*gondoltam,és két oldalról fogva Sultant hazaindultunk.*~Csak el ne szakítsa a kantárt!Még magában is kárt tehet,ráadásul egy kantár nem két forint...~*gondoltam,és erősebben fogtam a kancát.*
|
-Én is! *mondtam nevetve majd megint zúdítottam a fejére egy nagy vízözönt.*
|
*Amikor Amber elém vágott én is elé vágtam, és hatalmas vízözön árasztotta el, aztán pedig nevettem egyet. *
-Szeretem a vizet. -*Vigyorogtam. *
|
-Remélem! *mondtam és Hellboy után mentem. Megelőztem majd megálltam és elkezdtem felé kotorni a vizet*
|
-Szép volt Lindsay!-*Gratuláltam neki,hisz nem lehetett könnyű neki.*~Szóval sikerült elkapni egy elszabadult kancát.Jó kis story!~*Gondoltam elégedetten,hisz jó munkát végeztünk.*-Akkor most hazamegyünk,igaz?-*Kérdeztem,bár pontosan tudtam,hogy most haz fogunk menni.*
|
Lindsay: -Hát jó, bár még sosem lasszóztam kantárral, de próbáljuk meg. -*mondtam, majd elindítottam Never-t. Míg a többiek terelgették Sulatan-t Never-rel próbáltunk közelebb kerülni az ide-oda cikázó kancához. *
Never: *Észrevettem Sultan-t, Lindsay pedig elindított, hogy próbáljuk befogni a kancát, természetesen elindítottam, tudtam, hogy ezt kell tennem. *
-Sultan! Állj meg! -*irányítottam lovak szavaival, de nem igazán volt hatása. *
Sultan: *Egy darabig bámultam, de aztán elkezdtem rohanni, ketten viszont próbáltak megállítani, nem túlzásba hagytam magam, rohantam mindig más irányba. *
-Nem állok meg! -*mondtam dühösen Never-nek, és tovább rohantam, viszont egyszer csak hirtelen megbotlottam egy kavicsban, ezzel rögtön ellassúltam, de próbáltam még előnyt élvezni.
Lindsay: *Egyszerre kelett villámgyorsan hajtsam Never-t és figyelnem Sultan-t. Mikor megbotlott sikerült rengeteg időt nyernünk, ráadásul mintha a lába is megsérült volna. A kanca menekülőre akarta fogni, de Sofie megállította, és kissé összezavarodott.*
- Most. -*Mondtam, és sikerült nyakára akasztanom a kantárszárat, és valahogy az egészet ráraktam nagy nehezen. *
Sultan: *A lotlásom, és az azutáni gond elég nagy gondot jelentett számomra, és végül a lány elkapott. Dühösen felágaskodtam. Próbáltam szabadulni, kevés sikerrel. *
  
|
-Dalia,vigyázz rám...-*mondtam,és nagyon gyorsan leszedtem a kantárt Daliáról,és Lindsay-nek adtam.*-Fogd be Sultant,de vigyázz,nagyon vad.Mi Amandával eláljuk az utját,ha megakarna lépni-*mondtam,majd Amandára néztem,hogy vállalja-e.Felpattantam Dalia-ra,és a sörényébe kapaszkodva terelni kezdtem Sultant Lindsay felé.*
|
*Amikor lépdeltem erre észrevettem, hogy emberek vannak a közelben. *
-Fenébe. De sebaj, nem fognak észrevenni. -*Mondtam, majd eléggé elmentem a közelüktől, és ott léptem bele a vizbe.*
|
*Amikor megjelent a szürke kanca,gyorsan Charismához szaladtam,és felszálltam rá.*~Megszökött a lovardából?Még ilyet!~*Tűnődtem el,és folyamatosan a kancát néztem.*
|
-Hát... Az biztos, hogy Bozeman-től nem kell sokat menni Montana-ig. -*vigyorogtam, majd észrevettem egy szürke lovat. Sofie azt mondta, hogy egy Sultan nevű kanca. *
-Jajó, rendben, de mégis mivel? -*Kérdeztem, de azért eloldoztam Never-t, és felpattantam rá. Never rögtön játszadozott a nyereg alatt. *
-Általában mindig hozok lasszót, de most nem hoztam. -*állapítottam meg gyorsan, és vártam a többiek mondanivalóját. *
|
-Ó,ezt pontosan nem tudtam.De azt tudtam,hogy nincs messze tőle-*vigyorogtam.*-Sokat nem tévedtem-*mndtam már szinte nevetve*-Chicago közel van a tengerhez.Néha oda szoktunk lejárni Daliával nyáron.Én még csak nyaralni voltam Montana-ban,de szép hely.Görögországba szivesen elmennék-*mondtam.Hirtelen egy ismerős,szürke kancát vettem észre.*-Sultan!-*kiáltottam*-Gyertek,kapjuk el és vigyük vissza a lovardába!-*mondtam,majd eloldoztam Daliát és felszálltam rá.*
|
*Nyugodtan néztem a naplementét, mikor a szikla elkezdett gurulni felém, elkezdett gurulni, és magamat megkelett mutassam. *
-Fenébe. -*Mondtam, de tudtam, hogy már úgyis mindegy. Mi van, ha valaki felismer? Rémült teknitettel az emberek felé néztem. *
|
-Hát,igen,Görögország szép.De biztos Chicago is szép.Még sose voltam ott.-*Mondtam mosolyogva.*-Montanában voltam már,legalábbis láttam már pár helyet.-*Meséltem a lányoknak,és még mindig a Napot figyeltem.Mint egy hatalmas,vörös gömb,úgy világította be egyre jobban a helyet.*
|
-Tyűha. -*Fütyörésztem nevetve Sofie kérdésére. *
-Bozeman egyenest Montana-ban van. -*vigyorogtam, majd észrevettem, hogy never lökdös. *
-Hééé, nyugi nagyfiú. -*Mondtam, és megpaskoltam a nyakát. *-Nem foglak elengedni, most. -*mondtam. *
|
*Először Lindsay-nek válaszoltam.*-Bozeman?Az Montana közelében van nem?-*kérdeztem.*-Dejó neked Amanda!Skopelos Görögországban van,mindig is szivesen elmentem volna oda.Én Chicago közelében,egy kissebb városban.Szerencsére közel volt a lovardához-*mondtam,és néztem a Napot.*
|
-Én Skopelos-ból.-*Mondtam,és néztem,ahogy a Nap egyre feljebb megy.Már több,mint a fele kilátszott.Hátranéztem,hogy a lovak jól viselkednek-e,majd ismét a tengerre és a Napra szegeztem a tekintetemet.*
|
-Én Bozeman-ből. -*mondtam, miközben egy fának dőltem, és onann figyeltem a napfelkeltét. *
-Gyönyörű. -*mondtam, majd egy mély levegőt vettem a friss levegőből. Kezdett kivilágosodni, de még mindig haladt felfele a nap. *
|
-Rendben.-*mondtam,és el is kezdtem.*-Ti honnan jöttetek?Én Chicagóból-*kérdeztem,és válaszoltam is.A nap,mint valami sárga golyó,lassan jött fel az égre,és leginkább egy Óriás-kerékrehasonlított.Nagyon szép látvány volt.*
|
-Beszélgessünk kicsit,amíg nézzük a Napot.Úgy hangulatosabb-*Jegyeztem meg mosolyogva,és csodáltam a tengert és a Napot.Nagyon rég láttam már a napfelkeltét.*~Gyönyörű!És innen milyen nagynak látszik a Nap!Mint egy óriás-kerék!~*Gondoltam gyönyörködve.*
|
Lindsay: *Never elég nyugodtan jött, de amikor meglátta a tengerpartot alig tudtam lefékezni, már-már bakolni akart. *
-Hééé, nyugi nagyfiú! -*mondtam, s még időben lepattanm róla, és kikötöttem úgy, hogy ő is lássa a napfelkeltét, majd leültem a homokba. *
Never: -Néha én is láttam, meg a régi istálló úgy volt, hogy kilehetett menni egy olyan karámféleségbe, olyan angol vagy milyen boxos volt, és remekül lehetett látni. -*mondtam, majd dobtam egy halvány mosolyt. *
-Gyönyörű.. -*mondtam ismét mosolyogva. *
|
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
