Témaindító hozzászólás
|
2010.02.12. 10:25 - |
|
Itt lakik a Roberts házaspár, itt lehet bejelentkezni.
|
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Rose
Megérkeztem a házhoz, bár még senkit nem láttam. A verandára lépve megnyomtam a csengőt és össze szedtem magam. Még nem döntöttem el, hogy hogyan tovább. Szerettem volna visszamenni Francia országba vagy akár hova csak nem ide. Apám azzal fenyegetőzött, hogy felbontatja a szerződéseimet a cégekkel. Ezt pedig nagyon nem akartam. Így azon gondolkoztam vajon mit kell tennem ahhoz, hogy elküldjenek innen, bár biztos voltam benne h semmi olyat amit még ne tettem volna meg az utóbbi években. Ezen gondolkoztam mikor is nyílt az ajtó, és egy férfi állt előttem.-Jónapot, Roselinde Lynn vagyok.-mutatkoztam be természetesen angolul. Mivel anyám angol volt így anyanyelvi szinten beszéltem ezt is. A férfi is bemutatkozott, majd megmutatta a szobámat és elment. Lepakoltam a bőröndjeimet majd úgy döntöttem lemegyek az istállóba.
/folyt. Istálló/ |
Kipirult arccal érkeztem a Roberts ház elé. A verandán nem volt senki. Még egy árva lélkek sem járt erre. Felléptem a lépcsőn és lerakva a cuccaimat becsöngettem. Idegesen várakoztam, amíg Mr. vagy Mrs. Roberts ajtót nyit. Végül kijöttek.
- Jó napot! - köszöntem. - Ronnie Fronell vagyok. Szeretnék bejelentkezni Wild Rose Islandra. A hölgy mosolyogva átnyújtotta a kulcsokat, majd elbucsúztam tőle és az istálló felé vettem az irányt. Előtte persze kipakoltam.
//folyt.köv.istálló// |
*Végigsétáltam a már ismerős utcákon. Hamarosan elértem a Roberts házhoz. Megnyomtam a csengőt, és amíg vártam a bebocsátásra, elkalandoztak a gondolataim.* ~ Régen jártam itt, mégis olyan, mintha csak tegnap lett volna. ~ *Mindenre tisztán emlékeztem. Amint kinyílt az ajtó, visszatértem a földre. Mrs. Roberts állt ott teljes életnagyságban. Beléptem a házba, leültem a kanapéra. Pár percig beszélgettünk, aztán megkaptam a szobám kulcsát, és távoztam. Innentől fogva meg sem álltam az istállóig.*
//Folyt.Köv. Istálló//
|
Nem igazán érdekeltek az útbaeső boltok, céltudatosan törtettem a Roberts-ház felé. Noha kicsit sok volt ez gyalog.... mindegy.
A Roberts-ház nagyon nagy volt, bár nem túl modern, mégis elámultam rajta. Nem láttam itt senkit, csak néhány autó állt a ház macskaköves "parkolójában".
Bementem és bejelentkeztem.
|
Olyan jó volt ujra látni Robertséket. Visszaemlékeztem a pillanatra amikor elsőként léptem át ezt a küszöböt, és minden olyan ijesztően uj volt. Most minden olyan jólesően otthonos. Ugy éreztem mintha haza jönnék. Elbeszélgettünk Robertsékkel, hogy mi hol merre meddig, mi történt errefelé és velünk mi volt az elmúlt egy évben. Szerencsére nem emlitettek fel Shane előtt semmi szellemes témát, igy nem kellett magyarázkodnom a bátyámnak aki csak érdeklődve pislogott és némán nézte mi történik.
Sophieval megint egy sszobát kértünk, ugyanazt amiben régen is voltunk. Nagyon örültem neki, hogy minden megint olyan lesz mint akkor! Shane és Nina is kaptak egy egy szobát, valamint Mr. Roberts kiosztotta a bátyámnak Soult. Ha jól emlékeztem ő volt az az arab mén. Végül aztán elindultunk az istálló felé, és boldogan lépkedtem a poros betonúton ami a kikötőbe vezetett.
- Remélem ezúttal nem esek vízbe. - jegyeztem meg nevetve.
- Azt én is remélem, nem akarlak kihalászni.- mondta Shane. Pedig milyen vizbe esős sztorim van! XD
// Folyt köv. Istálló// |
Csendben lépkedtem többiek után. Sam és Spohie végig beszélgettek, mi pedig Shane-el csöndben sétáltunk velük. Auroraban volt valami igazán kísérteties, amitől megborzongtam. Vajon él még itt valaki? Nem hiszem. Az egész hely olyan régi, szerintem csak azok járnak erre, akik a lovardába jönnek. A nap már lemenőben volt, így igyekezni akartam, hogy még sötétedés előtt lovagolni tudjak. Mikor a Roberts házhoz értünk, fellélegeztem. A csipet-csapattal a bejárathoz mentünk, majd csöngettünk. Egy középkorú, mosolyogós nő nyitott ajtót, és rögtön átölelte Sophie-t és Samet, majd betességelt minket. A ház nagyon otthonos volt, kellemes hangulat lengte be. Nemsokára megjelent egy férfi is, és beszélgetni kztek Samékkel, miközben én a falon levő képeket figyeltem. Gyönyörű ház....
Mire észbe kaptam, a szobakulcsot nyujtották nekem, majd mindannyiakimentünk a házból, és az istállóhoz indultunk... vagyis először a házba lepakolni. Izgatottság töltött el hogy újra látom Dead-et, ezért minnél hamarabb az istállóhoz akartam érni. |
Amikor Shane kimondta,hogy Sam a huga egy pillanatig levegőt venni is elfelejtettem és csak tátogtam mint egy hal.Sam bátyja...SAMNEK VAN BÁTYJA?!Mégis mióta?
-Öhm..nem..vagyis...bocs...Nemtudtam hogy Samnek van egy bátyja... - makogtam,majd furcsán nézve pillantottam sam felé,mert ő ezt valamiért sosem említette.
-Úúú igen n is emlékszem.Annnyira szar volt.Szeretem ezt a szigetet mégha fura is.Azthittem soha nem jövünk vissza,hazafelé szinte végig sírtam... - emlékeztem vissza és nem igazán voltam, magamra büszke,mert pechremre elég sokan taztak akkor a vonaton.Bezzeg máskor meg üres...
-Jajj Nita! A szürke kanca igaz?Ahogy emlékszem rá,nem kedvelt különösebben senkit.Reméljük ez változott - nevettem,majd megint megöleltem Samet.Annyira örültem hogy végre újra láthatom!
Erős déja vú érzés kerített hatalmába ahogy feltűnt előttünk a Roberts ház.
-De rég láttam már Robertséket is! |
A Roberts-házat látva kicsit megnyugodtam, mert láttam, hogy van élet. Ha nem is sok, azért van... Bejelentkeztem és úgy döntöttem, körülnézek előbb a városban.
/Folyt. köv. Főutca/ |
*Oh, meg is van. Ők biztosan Robertsék. Szóval, itt kell bejelentkezni? Gyors be is jelentkezek.
/Folyt. köv.; Istálló/ |
* Túlságosan siettem ahhoz, hogy körül tudjak nézni, de azért néha, ahogy elhaladtam egy-egy bolt mellett muszáj volt bepillantanom oda és megnézni, hogy mi van odabent. A papírt folyamatosan néztem a kezemben nehogy eltévedjek, de szerencsére nem történt ilyen. Amint meglátta a házat bemen és bejelentkezett, majd úgy döntött, hogy miután gyorsan kipakol elmegy lovagolni. *
/folyt. köv.: terasz/ |
Ámuldozva nézelődtem, mialatt az ajtóhoz mentem. Szép volt a ház, nagyon tetszett. Végülis elég fáradt voltam, sietve bejelentkeztem és elindultam a szállásra.
Úgy döntöttem, elindulok körülnézni a szálláshelyen.
/folyt. köv. terasz^^ / |
Amikor beléptem a kapun, láttam, hogy nem vagyok egyedül. Egy lány és egy férfi lépett be az ajtón. Utánuk én is bementem és bejelentkeztem. |
"Emlékszem,miután elfutottam bejelentkezni,a távolban egy lovarda körvonalát láttam kirajzolódni,a lenyugvó nap megnyugtató fényében.Pár másodperc töredékéig csak szótlanul álltam,és bámultam a távoli épületekre,és a bekerített pályákra,melyeken apró foltoknak tűnő lovak legelésztek békésen,valamint hordozták lovasuk súlyát.Csak pár épület,állat,és ember volt ott,mégis,megdobbantotta a szívem.Aztán visszaindultam,emlékezve az új házunk utcájára,és házszámára.Már elbizonytaladondtam,hiszen a lovarda felé tartottam,szinte már majdnem be is estem a kapun,amikor megpillantottam apát.
-Bejelentkeztél?Gyönyörű ez a ház,nem?-tárta kis alacsony fehér fakerítés ajtaját.Beléptem,majd már rögtön apa karjában találtam magam.Szorosan magáhozölelt,én viszonoztam.
-Megmutatod a házat?-kérdeztem,mire ő bólintott.
-Gyere csak,kicsim,az új házunkba!
Azzal utánaindultam,s amint beléptem az ajtón,egy kis fatáblácska volt az első,amit észrevettem a falon:Otthon,édes otthon" |
Kezdett besötétedni és a felhők is gyülekeztek így egy kicsit gyorsítottam a lépteimen. Ismét előhúztam a papirfecnit és körülnéztem. ~ Az lesz a Roberts Ház ~ gondoltam. Lassan odasétáltam és bekopogtam. Egy idős bácsi nyitott ajtót. Illedelmesen bemutatkoztam: - Jóestét. Én Alexis Destiny vagyok. Szeretnék bejelentkezni. - Az idős úr is köszönt majd megfordult és hozta is a kulcsokat. - Ez lesz az Őn házának a kulcsa. Üdvözlöm Aurorában. - azzal hátat fordított és becsukta az ajtót. Én lassan lesétáltam a lépcsőn, megvizsgáltam a kulcsot és elindultam a szállások felé.
/ Folyt. köv.: Istálló / |
*Amikor végre mind a ketten ideértünk Sonny csomagját elvittem egészen a bejáratig, majd ott letettem.* - Ha-ha-ha. - *mondtam monoton, gúnyos hangon, majd figyeltem ahogyan Sonny bekopog és amit a hölgy mond. Bemutatkoztunk neki, ő is, Anne Robertsnek hívták.* - Rögtön adom a kulcsaitokat! - *mondta, majd eltünt az ajtóban, de hamarosan vissza is tért.* - Értem. Köszönöm! - *mosolyodtam el.* ~ Twilight nevú sötétpej mén? Hm... Nem lehet rossz. ~ *gondoltam, majd figyeltem még hogy mit mond Mrs. Roberts, merre van a kikötő és hogy kit keressünk aki átvisz minket.* - Köszönjük. Viszlát! - *köszöntem el szűkszavúan, majd felkaptam a bőröndömet és a Sonny után mentem. Én egy szál kék pólóban és farmerben voltam, így fáztam.* - Én is. - *mondtam, majd még gyorsabbra váltottam lépéseimet.*
//Folyt. Köv. Istálló//
|
* Kicsit nehezembe esett tartani Chad tempóját, és a kérdésére csak egy grimasszal feleltem.*
-Körülbelül 10 éves korom óta lovagolok. Azt hittem tudod. Bár, mire is gondoltam amin nincsen tükör az téged nem is érdekel. -*mondtam neki, majd befordultam a Roberts ház kocsifelhajtóján, a csomagjaimat a lépcső alján hagytam, fel"ugráltam" a verandára, és bekopogtam. Egy hölgy nyitott ajtót kedvesen mosolyogva. Bemutatkoztunk neki, mire ő is bemutatkozott, Anne Robertsnek hívták.* -Rögtöm adom a kulcsaitokat.-*mondta majd eltűnt az ajtóban de vissza is tért hamarosan.*-Parancsoljatok. Miracle már megérkezett,-*mondta hozzám fordulva majd Chadre nézett.*-Te pedig egy Twilight nevű sötétpej mént kapsz.-*mondta majd azt is elmagyarázta hogy merre van a kikötő, és hogy kit keressünk, aki átvisz minket.*- Jó szórakozást, és siessetek a szigetre nehogy elázzatok! Sziasztok!-*köszönt el mire én is egy udvarias "viszláttal" válaszoltam, majd felkapptam a csomagjaim és magamban felidéztem amit a hölgy mondott. Kezdett hideg lenni, különösen egy vékony pólóban, csőgatyában. A pólóm tulajdonképpen egy skót kockás kék-fekete-fehér ing volt a nadrágom sötétszürke volt, a conversem pedig kékeslila színű volt.*-Kíváncsi vagyok a helyre.-* mondtam.*
//Folyt köv. Istálló// |
*Egy kis ideig még paráztam a történtek után, de aztán kihúztam magam, és rájöttem, hogy nem szabad most feladnom, megszégyeníteni magam azzal, hogy sikoltozok, parázok, stb. Mikor elérkeztünk egy takaros kis házhoz kicsit megkönnyebbültem és Claira-ra mosolyogtam. Mikor megkaptuk a kulcsokat elindultunk a komphoz. Pár kedves ember segített felpakolni a cuccokat, mi pedig kényelmesen elhelyezkedtünk a fotelekben és Claire elkezdte mesélni a rémtörténeteket*
FOLYT. KÖV. >> Terasz
|
* Lassan lépkedtem a házakat néztem és néha elővettem a térképet, hogy jó irányba megyünk-e. Közben elgondolkodtam az izgága félvéren akit nem rég szereztem be. Penny a sötétpej kanca igazából kiválasztott engem egy hatalmas legelőn.Mikor újra eszembe jutottak az emlékek elmosolyodtam és Page-re pillantottam. De kissé meghökkentem az arckifejezésén. Megnyugtattam magam mikor rám mosolygott és megálltam egy ház előtt.*
- Hát azt hiszem ez az. - * mondtam és felbaktattam a lépcsőn. Hármat kopogtam mikor ajtót nyitott egy kedves hölgy. Átadott egy kulcsot nekem és egyet Pagenek. Majd tájékoztatott Penny állapotáról. Végül a kompon üldögélve kezdtem bele a rámtörténet mesélésébe.* |
- Rémsztorik? *néztem a csajra kissé ijedten.*- Milyen rémsztorik, én lovagolni jöttem. * miközben sétáltunk a ház felé, megrezzent a bokor. Mindig is az a csaj voltam, aki félelem nélkül végig tudott nézni egy horror filmet, de mindig összerezzenek ha kiugrik a piritós, vagy megrezzen a bokor. Valóban ez történt, én pedig ijedten ugrottam odébb, de megnyugvásomra csak egy macska sétált ki. Odajött hozzám dorombolva, én pedig lehajoltam hozzá. Ám hirtelen élénk zölden kezdett világítani a szeme én pedig ijedten álltam fel és becsuktam a szemem. Mire kinyítottam, a macska eltűnt. A szívem szaporán dobogott én pedig, mire Claire-ra pillantottam. Ő semmit nem vett észre, inkább a tájat szemlélte. Félve szaporáztam meg a lépteim*
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|