FrissítésSúgó

Wendy15	2010.02.12. 10:22 -
	Itt kezded a játékot, de nem csak az újonant kezdők használhatják. :) Az ember azt hinné hogy erre nem jár senki... két óránként jár a vonat

[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]

Szilvii

Előzmény | 2012.07.30. 17:51 - #69

A vonaton a leghátsó vagonban utaztam egy üres kocsiban. Nem volt kedvem társalogni senkivel, bár ha jól selytettem akkor már nem sokan mentek rajtam kívül a lovas farmra, mivel engem valamivel később küldtek ide. Ami azt illeti nem szándékoztam ide jönni és ezért nem volt valami jó hangulatom, sőt ellenkezőleg. Szinte minden időmet utazással töltöttem, rengeteget jártam amerikában, mind munka mind szabadidőben, bár akkor inkább New York és Los Angeles volt a cél. Most nem így volt. Miután pár hetet otthon töltöttem sikerült apám 3. menyasszonyát is elüldözni. Itt telt be a pohár. Bár talán az is rá tett, hogy szabadidőm nagy részét europa és amerika közt ingázva bulizással töltöttem, illetve egy ilyen alkalommal a 18. születésnapomra kapott Párizsi, a Szajna mellett fekvő hatalmas villát is sikerült tönkre tenni. Tehát így történt hogy felkellett ülnöm erre a vonatra és éppen a semmi közepe felé tartottam. Az időjárással és a tereppel nem voltam tisztában, bár talán akkorát nem tévedtem. Egy unszimetrikus fekete szoknyát és egy uv sárga chanel inget viseltem, ugyan ilyen színű D&G magassarkúval, és nagy az arcomat jórészt eltakaró napszemüveggel. Derékig érő hullámos szőke hajamat laza konytba fogtam és a telefonommal babráltam. Ami azt illeti nem éreztem idevalónak magam, az öltözködést kicsit eltúloztam, azt hittem apám csak viccel, mikor azz mondta h egy kis szigetre küld. Hát mégsem. Mikor a vonat megérkezett megfogtam a 2 nagy bőröndöt és leszálltam a vonatról majd elindultam megkeresni a Roberts házat. /folyt. Roberts ház/

Mia	Előzmény | 2012.06.11. 17:13 - #68

Amikor a vonat megérkezett, Oliverrel leszálltunk. Körülnéztem. Egy fákkal teli vasútállomásra érkeztem, mindenhol madarak csiripeltek. Letettem a csomagjaimat és leültem. Előkaptam a telefonomat és felhívtam anyát, hogy itt vagyok és már nem kell aggódnia értem. Felkaptam a cuccaimat és Oliverhez siettem. - Nah, akkor én most megyek. Szia! - köszöntem neki, majd elsiettem a Roberts-ház felé. //folyt.köv.Roberts ház//

Vira	Előzmény | 2012.04.17. 15:01 - #67

Izabella: -Utálom a vonatokat.-Mondtam csak úgy amikor leültem a székbe. A mellettem lévő idős hölgy rögtön kérdezgetni kezdte, hogy ezt most hogy értem? és hogy egyáltalán ki vagyok. Aztán amikor nem szólaltam meg, úgy döntött, hogy akkor ő feltesz egy kérdést és majd ő  válaszol is rá. Szerencsére, nem kis idő után leszállt a vonatról. Kibírtam 3 óráig, hogy passzív-agresszív viselkedést produkáljak. Nem volt nagy ügy a duzzogási rekordom 2 év. ~2 éve tart és még mindig nincs vége.~ Az út többi része lassan és unalmasan  telt. Amikor meghallottam, hogy elméletileg a következő megállónál kéne leszállnom, elkezdtem készülődni. Bár hamar abba hagytam, ugyanis nem volt sok cuccom. Fél óra zenehallgatás után végre megérkeztem. Nem sokan mentek Aurorára. Szinte senki. Csak én, és ugyebár én senkinek számítok. Nem várt rám senki a megállóban és ezt egyáltalán nem furcsállottam. Nem rég kezdődött el a nyár és ez érezhető is volt a levegőben. A vasút továbbment és én ottmaradtam Villoval az állomáson. /Izabella el foly. köv. valahol/

Mia	Előzmény | 2012.04.15. 15:16 - #66

Utáltam vonaton utazni, Aurorába mégis vonattal lehetett csak eljutni. Idegesen várakoztam az állomáson, míg megérkezett a vonatom. Gondolkodás nélkül felszálltam rá, mert tudtam, hogy ez megy Aurorába. Beléptem a bőröndjeimmel egy kabinba. Letettem a csomagjaimat, mert máris jött a kalauz. Jegyet kértem tőle Auroráig, majd körülnéztem. Az egyik ülésen egy srác ült. ~ Legalább nem leszek egyedül! ~ gondoltam. Oliver bemutakozott, miközben én leültem. - Hello, Ronnie Fronell vagyok! Aurorába tartasz? Az király! - mosolyogtam.

Loligirl

Előzmény | 2012.04.15. 15:08 - #65

A vonatra felszállva egy ajtóhoz közeli helyet kerestem meg. Nem szerettem távol lenni a kijárattól, így valahogy jobban biztonságban éreztem magam. Egész úton kifelé bámultam, nem volt kedvem se zenét hallgatni, se a telómon játszani. Nagyon aggódtam Jesus miatt, huzamosabb időre sose hagytam magára. Reméltem, hogy minden rendben van vele, és hogy nem lett ideges útközben. Utólag belegondolva, lehet igazából, hogy én jobban ideges voltam mint ő. Fogalmam sem volt, hogy mi vár rám majd ott, és hogy mit fognak rólunk gondolni. Erre a gondolatra kicsit elkomolyodtam. Eszembejutott, hogy miket vágtak a fejünkhöz otthon. Mindöszze csak azért, mert mások voltunk. Én viselkedésben és néha megjelenésben, ő külsőleg. Jesus mindig is jól tűrte a kiközösítést. Néha úgy tűnt, a lovak is félnek tőle, esetleg, hogy utálják, de ő akkor is méltóság teljesen ment végig köztük. Mindig magasra emelt fejjel sétált, peckesen, mint valami herceg. Gondolatmenetemből fékcsikorgás zökkentett ki. Megérkeztünk. Összeszedtem a cuccaim, majd átverekedtem magamat a tömegen és leszálltam a vonatról. Nem volt túl sok ember a peronon, csak pár utas és néhány hozzátartó. Tanácstalanul mértem végig a környéket. Komolyan egyedül leszek?

Noncsy

Előzmény | 2012.04.15. 15:04 - #64

Halvány mosollyal ültem a vonaton, egyedül voltam eg kabinban, ugyhogy nagyon kényelmesnek találtam az utazást. Zenét hallgattam, mélyen lecsusztam az ülésen, és egy gumilavbdát  pattogtattam a szemközti falnak unalmamban. Közben azon filóztam, hogy vajon milyen lesz a szigeten, és reménykedtem hogy lesz sok jó lovas csaj.  Ha már a jó csajoknál járunk egyszer csak kinyilt a kabin ajtaja, és egy szőkésbarna hajú lány lépett be rajta a bőröndjeivel. Megfogtam a gumilabdát és végigmértem a lányt. Roppant mutatos volt aa hölgy, az öltözködése is stilusosnak számitott. Kicsit felültem, és a tekintetét kerestem. amikor rám nézett elmosolyodtam, majd a mobilomban böngésztem a zenéket. Jött a kaller, én meg lehuztam a fél fülemről a fejhallgatót. Utastársam egy jegyet kért tőle Auroráig, igy magamban elvigyorodtam. Bingooo.  Én is felmutattam a jegyem ellenőrzésre, majd amikor a kalauz lelépett, A lányhoz fordultam. - Szia! eszem ágában sincs hallgatózni utánad de meghallottam hogy Aurora felé tartasz... én is. A nevem Oliver Gray. - mutatkoztam be. Már nem lehettünk túl messze.

Kitti

Előzmény | 2012.04.15. 13:26 - #63

*Alig bírtam nyugodtan ülni a helyemen. A kellemes és az ijesztő emlékek egyaránt tolongtak fejemben. Az út olyan átkozott hosszúnak tűnt, mintha a világ másik végére indultam volna. Kinéztem az ablakon. Pár óra múlva megpillantottam az ismerős tájat. Az ajkamba haraptam.* ~ Már nem kell sokáig ücsörögni. Mindjárt megérkezünk! ~ *gondoltam. Hamarosan be is értünk az állomásra. Felpattantam az ülésről, megfogtam a csomagjaimat, és szapora léptekkel leszálltam a vonatról. Mivel nem láttam ismerős arcokat, ígyhát egyedül indultam el a Roberts ház felé.* //Folyt. Köv. Roberts ház//

valerie

Előzmény | 2012.04.02. 20:32 - #62

A fülemben egy fülhallgatóval szálltam fel a vonatra. A zenét annyira magas fokozatra tettem, így nem hallottam semmit. A bőröndömet magam után húzva helyet foglaltam egy, az ablak mellett ülő pasi mellé. Mindig féltem az ablak mellett ülni... Mikor felszálltam a vonatra, még nem voltak olyan sokan, de Aurora felé már tele volt. - Megérkeztünk - mondtam magamnak, noha izgatott vigyoromat a mellettem ülőnek címeztem. Ő mosolyogva biccentett, én meg felálltam és leszálltam a vonatról. Sóhajtva körbenéztem, majd elindultam. /Folyt. köv. Roberts-ház/

Noncsy

Előzmény | 2012.04.01. 20:04 - #61

Érkezett egy Sam korabeli hölgyemény, és a nyakába ugrott igy kikövetkeztettem, hogy ő lehet a lány akiről annyit hallottam már a hugomtól. Épp bemutatkoztam volna amikor furcsa kérdést hallottam Sophie ajkai felől érkezni.Micsoda??  - Mi? Ő meg én nem, nem, nem... -tiltakoztam gyorsan.- A nevem Shane Calentine. Sam a hugom. - mondtam nevetve hogy eloszlassam a félreértéseket. Sam is szélesen vigyorgott.  - Igen, tudjuk, mi is arra tartunk. - mondta Sam a válla fölött hátra vigyorogva majd tovább ölelgette rég nem látott barátnőjét. - Úristen Sophie! ÚGY HIÁNYOZTÁL! - kurjantotta a hugi, én meg elmosolyodtam. Jól esett látni, hogy boldog.  - .. Nem indulhatnánk el? Utközben is szorongathatjátok egymást. - mondtam vigyorogva. Az egész társaság elindult a vasutállomás vége felé, én hátul kullogtam és (mivel nem láthatta senki) végigmértem a lányokat, és arra jutottam magamban hogy Sophiet mutatósabbnak találom. - Emlékszem amikor együtt jöttünk ki az állomásra Sophie! Elbucsuztam Nitától, és azthittük hogy utoljára látjuk a szigetet, ugy fájt. Meg leadni a szobakulcsot. Aztán tőled elbúcsúzni!.. Na mindegy! Most visszont olyan boldog vagyok! Hahaha mi lesz Nitával ha meglát? Szerinted még mindig nem szeret? Én akkor is őt szeretném... én megszerettem. - magyarázott Sam én meg gyorsan Sophie mellé siettem hogy egyvonakban lehessek a lányokkal. Ekkor tűnt fel hogy egy autóut közepén sétálunk. - Hé lányok, nem kéne a járdára menni? - kérdeztem, és láttam Nina arcán hogy ő is egyetért. A két lány csak felnevetett. - Az egyetlen dolog ami erre járhat egy fáradt kóbor macska semmi több! - mondta Sam, én meg az előttem lévő útra néztem. Ha nincs itt semmi miért olyan izgi ez a hely? Folyt köv. Roberts ház

christy

Előzmény | 2012.04.01. 19:34 - #60

- Sziasztok. Nina vagyok - köszöntem a a két lánynak, és az idősebb fiúnak. A két lány ismerhette egymást, ugyanis rögtön egymás nyakába ugrottak. Én csendben álltam mellettük amíg kitombolták magukat, majd tettem feléjük egy lépést. - Ööö... nem tudjátok hol van a Roberts ház? Sajnos nincs valami "húdejó" tájékozó képességem. - motyogtam kissé félve. Túl akartam esni a bejelentkezésen, hisz minnél előbb látom Dead-et, annál habarabb tudok vele menni egy kiadós terepet - még sötétedés előtt. Amiket hallottam erről a helyről, nem hiszem hogy szerencsés lenne sötétedés után kinnt lenni. Bár sokan elítélnek, és hiszek a szellemekben, és kissé félek is tőlük.

Detti

Előzmény | 2012.04.01. 19:18 - #59

Iszonyatosan izgultam,annak ellenére is hogy tudtam hova jövök vissza.Eltelt azóta egy év és nagyából el is felejtettem mik történtek itt de most újra felevelenedtek.Hiányzott Sam,hiányozott az egész sziget,habár az ilyesztő és furca dolgok nélkül azért elvoltam.Mikor megtudtam hogy visszajövünk ide majd kiugrottam a bőrömből és azóta szinte állandüan mosolyogtam.Blaze is megérezte ezt és ő is izgatott lett,bár ahogy elnéztem a fejét,amint boldogan pattogva elujságoltam neki hogy "jajjblazemegyünkvisszawildroserajajjlátomsametjajjdejó" ő kb így nézett:"biztos minden oké?".Ő most lószállítóval jön ide,a lovardába hozzák. -Úristen mikor érünk már oda... - kérdeztem csak úgy magamtól mert nem sokan voltunk a kabinban,talán rajtam kívül csak egy öreg néni aki a másik végében ült.Előszedtem a mobilomat és megnéztem az időt.Elvigyorodtam,ahogy megláttam hogy olyan 5 perc és ott vagyunk.Ahogy kitekintettem az ablakon,láttam is az elsuhanó Aurora táblát,és lassan a táj is ismerőssé vált. A vonat döcögve megállt én pedig abban a pillanatban felpattantam és...sikersen be is vertem a fehem a csomagtartó rúdba.Elmoroltam pár szép szót majd lerántottam a bőröndömet és leszálltam a vonatról. Ahogy kiléptem ámuldozva néztem körbe,mintha most járnék itt először.A táj nem változott sokat,ugyanolyan gyönyö9rű volt.Hirtelen észrevettem egy világos barna hajú lányt... - SAAAAAAAAAAAAAAAAAAM!!! - rohantam felé majd a nyakába ugrottam és majdnem feldöntöttem. - Úristen de régen láttalak szia!! Ekkor vettem észre a Sam mellett álló fiút.Felvont szemöldökkel fordultam a lány felé. -Saaam,bepasiztál? - vigyorogtam,majd a srác felé fordultam. - Szia,Sophie Fox vagyok! - mondtam neki és az ott álló ismeretlen lánynak is.

Noncsy

Előzmény | 2012.04.01. 18:19 - #58

Hevesen dobogó szívvel ültem a vonaton a bátyámmal szemben és ahogy láttam a tájat egyre ismerősebbé válni legszivesebben sikongattam volna a boldogságtól - csak azért nem tettem, mert nem egyedül voltunk a kabinban. Shane mellé tettem az ülésre a lábam, és néztem ahogy irogat. Az irogatás titkos hobbijai közé tartozott, csak velem osztotta meg, sőt volt hogy közösen írtunk egy történetet. Az én fogalmazásom nem a csúcs, de Shane remekül fogalmaz. A kettönk között lévő testvéri viszony békés volt és szeretetteljes, annak ellenére hogy egyfolytában egymást cikizzük és szapuljuk. A fiú észrevette hogy nézem és felvont szemöldökkel elvigyorodott.  - Mivan hugi?  Mi ez a pofa? - kérdezte kellemes mély hangján. - Milyen pofa?- kérdeztem és az ablaküvegébe néztem. Halványan láttam hogy furcsa mosoly ül az arcomon ( kb ilyen= :3 XXDXD)  - Semmi, csak már várom hogy ujra lássam Sophiet! - mondtam és az ablakon bámultam kifelé. - Már annyit dumáltál róla hogy kezd érdekelni, ki is ez a lány. - mondta flegmán én meg olyan hagyjuk már arccal elvigyorodtam. - Amugy imádni fogod, őt is és ezt a helyet is. Egyszerűen fenomenális! Izgalmas!  - Mitől olyan izgalmas? - kérdezett vissza én meg vállat vontam. Nem akartam neki beszámolni az ijesztő tapasztalataimról. Sosem tettem ez alatt az egy év alatt amig otthon voltam. Shane földhözragadt nem hisz holmi szellemek létezésében. Azt akartam hogy saját maga jöjjön rá.  Shane felkelt a helyéről és nyujtózkodott egy nagyot. Ekkor láttam meg én is az elsuhanó Aurora táblát. Izgalmamban felpattantam és megöleltem a bátyámat. - Hé mit müvelsz fuj! - mondta, de hallottam a hangján hogy mosolyog, és tudtam hogy egyáltalán nem bánja. - Joaaaj, de jó hogy ittvagyunk. - mondtam és a böröndömért nyultam. Shane eltolta a kezem. - Á-áá. Még a végén fejbeversz valakit. - suttogta én meg durcásan csipöre tettem a kezem, de elvigyorodtam.   A földre tettem Sam böröndjeit ő meg kicsit bénázve de kihuzte őket a kabinból. Levettem a sajátjaimat és egy sóhajjal indultam Sam után. Sosem vallottam volna be a hugomnak, de legszivesebben most felülnék a visszafelé tartó vonatra, hogy helyrehozzam az otthoni dolgaimat. Még ha ez értelmetlen is. Fájt felidézni az otthoni eseményeket ugyhogy el is hesegettem az ilyesféle gondolataimat. A lényeg az, hogy Sam azt mondta, és én is ugy gondoltam, hogy szükségem van rá, hogy messze kerüljek az otthonomtól, és az ottani "barátaimtól". A vonat zötykölődve megállt én meg megfogtam Sam felkarját és lesegitettem, ugyanis tudtam hogyha nem teszem pofára esik. Leadtam a csomagjainkat is gyorsan és én is leugrottam a szerelvényről.  - A fenébe utálom a tömegközlekedést. Jöttünk volna a kocsimmal! - morogtam, Sam meg félre vonta a száját. - Anyának elromlott a kocsija te is tudod, és amugy is. Itt semmi hasznát nem veszed majd.- vigasztalt én meg bólintottam. - Remélem igazad lesz Sam, mert ha nem a hátadra ülök és ugy közlekedünk.- Mondtam vigyorogva ő meg poénkodva befeszitette vékony karját. - Simán elcipellek mindenhová! - mondta eltorzitott hanggal és a hajába túrt. - Ne probáljuk ki.. -mondtam gunyosan. - Hol a barátnőd? -kérdeztem ő meg körbe pördült. - Nem látom. Szerintem másik iránybol jön mint mi. - Jó. - mondtam és Sam után néztem aki egy számomra idegen lány felé tartott. - Szia a nevem Sam Calentine! Te is Wild Rose-ba jösz? - kérdezte, igy rájöttem hogy számára is ismeretlen a lány. Uristen, sosem láttam Samet ilyen nyiltnak, ez roppant meglepő. - Szia, Shane Calentine. - vágtam rá én is gyorsan és zavarodottan álltam Sam mögött a csomagjainkkal.

christy

Előzmény | 2012.04.01. 17:33 - #57

*A vonat nyikorgások közepette megállt, majd rengeteg utas az ajtókhoz tömörült, és hatalmas nagzavarral leszálltak. Én is követtem a példájukat, csomagjaimat megragadva az egyik ajtóghoz igyekeztem, majd óvatosan leszálltam a vonatról.* - Huhh - sóhajtottam. Nagyon hosszú út áll mögöttem, de itt vagyok.*~És most merre?~*néztem körbe. Aurora, bár régi volt mégis gyönyörű.*~De vajon merre lehet Mr. és Mrs. Robert háza?~* futott át az agyamon, majd a kisebb tömegre néztem, hátha találok valakit, aki szintén a Roberts házat keresi.*~De lehet hogy senki sem olyan szerencsétlen, mint én...~*

Noncsy

Előzmény | 2012.03.29. 17:33 - #56

- 1 évvel később -

.	Előzmény | 2011.06.21. 14:33 - #55

Már nagyon untam az utazást, végig zenét hallgattam. Ráadásul valami ezeréves vonatot fogtam ki, ami rázkódott, nyikorogott és egyszer még az ajtó sem akart kinyílni. Igaz, majdnem egyedül ültem a vonaton, mindössze egy rejtélyes öregember és egy punk tinilány voltak fennt rajtam kívül. Valahogy mindenki kiszállt Aurora állomása előtt... Mindenesetre nagyon örültem, mikor megérkeztem. ~ Most jön még a neheze ~ gondoltam. Igen, a lovastábor. Sóhajtottam, felkaptam a vállamra a sporttáskámat, felálltam és leszálltam. Az öregember komolyan úgy nézett rám, mintha meg akarna fojtani. Kiszállva láttam, hogy a vonatvezető szinte alszik. Milyen helyre kerültem?! /folyt. Roberts-ház/

Alice

Előzmény | 2011.04.11. 15:47 - #54

*Kiléptem a vonatból, és vártam, hogy kinyíljon a szállító bokszok ajtaja. Hosszú utat tettünk meg már Ramses-el. Repülőutunk is volt, most vonat, és még egy kis kocsikázás is vár ránk. Már hallottam lovam nyerítését, amikor beléptem a folyosóra. Adtam neki egy, a zsebemben elkallódott kockacukrot. Jól esett neki. Óvatosan levezettem a rámpán, és megsimogattam.* ~És most következik még egy út~* Pihenni sem tudtunk, mert már várt ránk a lószállító, és az autó. Ramses már nagyon unta a sok utazást, de tudta, hamarosan megérkezünk.*

Sophie

Előzmény | 2011.02.27. 21:08 - #53

*Mivel Sonny elment Shellyvel a városba megkeresni a telóját, én elkísértem a fiúkat a lányokkal a vasútállomásra. Útközben jókat poénkodtunk, nevettünk, míg a lányok egymással trécseltek. Amikor odaértünk, szétnéztünk, ám a vonat még nem érkezett meg, vagy... Trevor rosszul nézte meg a menetrendet a laptopomon... Én az utóbbira tippeltem.* - Trevor, biztos jól megnézted, hogy mikor... - *kérdeztem volna tőle, de ő félbeszakított.* - Chad. Jól megnéztem, nem vagyok hülye. - *mondta lenézően, én elmosolyodtam. Körülbelül még vagy 20 percet vártunk, aztán jött a vonat.* - Végre... - *mondták egyszerre a fiúk. Felpakoltak a vonatra, majd visszajöttek elköszönni.* - Sziasztok skacok. - *integettem egy kis ideig a vonat után, majd visszaindultam az istállóhoz, de közben még írtam Sonnynak egy sms-t, hogy jól van-e, mert rossz előérzetem volt.*

equestrian-girl

Előzmény | 2011.02.14. 20:43 - #52

-Már 2 órája utazok. Remélem, nemsokára oda érünk. Auccs!* a vonat fékezett egy nagyot. * -Itt lennénk?!- *Az ajtó kinyílt, és én kiszálltam, sokat szenvedtem a csomagjaimmal, de szerencsére kevés cuccom volt.* -Most merre kellene mennem? Jobbra, vagy balra? Mindegy.. Elindulok erre.* /folyt. köv.; Roberts ház/

lilly

Előzmény | 2011.02.14. 18:39 - #51

A megállóban ülve a táskámat birizgálva üldögéltem. Kissé korán érkezhettem, mert egy órát kellett várnom a vonat megérkezéséig. Végül is, mikor felszálltam, sikeresen helyet kaptam egy vörös fejű tata mellett, akinek nem mellesleg halszaga volt. Alig vártam, hogy megérkezzek Robertsékhez… /folyt. Roberts ház/

Alison

Előzmény | 2011.02.14. 18:16 - #50

* A vonat fütyülésére ébredtem fel. vagyis inkább riadtam, mivel olyan gyorsan felugrottam ültömből, hogy erre még egy szuperhős sem lenne képes! Először azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem aztán amikor rájöttem, hogy megérkezdtem rögtön fogtam a bőröndömet és a kabátomat majd rohantam kifelé. Még épp idejében fékezdtem le, mert majdne nekientem egy öreg néninek. Igen, ez vagyok én. A mindig szétszórt és ügyetlen szőke lányka. Elővettem egy papírt a farmerzsebemből, majd hátrasiítottam szőke hajfürtjeimet. Erre a papírra le volt írva, hogy hogyan jutok el a Roberts házba, hogy be tudjak jelentkezni az istállóba. Ekkor bevillant Solar lovacskám és kezdtem sietni mivel tudtam, hogy nem szeret egyedül lenni. * //Folyt. köv.: Roberts ház//

[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]